Enzimtangó

Sziget. No, hát voltam itt is. (Eddig elkerültem. Jövőre megint nem leszek.)

Állítólag nagy a kurvulás a szervezés ügyében, mert még az épelméjűség határán belül lévő árszínvonalon lehetett hideg sört kapni. A kémiai mobilretyók száma is elég volt hellyel-közzel.

A Tankcsapda hozta a várt színvonalat, kedvelni valót zúztak. Eccerűség, életöröm. És sör. A CukoRica (KoRn) viszont elég kritikán aluli volt. Felmentek a színpadra, profi mód ledarálták az őrjöngő szigetelőknek szánt számokat, de az egész nem volt túl meggyőző. Jó, amilyen fostalicska a navigációs rendszerem, sosem találtam volna vissza, ha elmegyek előre zúzni, de nem is volt ilyen indíttatásom. Olyan volt, mint valami edzés. Azé' vaze.

Tegnap körösztanyámék által szervezett anyámkínján voltam. Nem tartott sokáig a lejutás, dehogy. Marginálisan tüneményesen viselkedtem, mindamellett sikerült betermelnem némi alkoholt. Jé. Most azon gondolkodom, hogy az Amstel irtotta ki az emésztésem, a Vilmos, vagy ezek kombinációja. Úgy érzem, a legutóbbi lesz az.

Most éppen repülőjegyeket nézek Torontóba. Ha szerencsém lesz, meg fogom majd tudni lepni jó anyámat. Ha nem, nem.