vasárnap, augusztus 21, 2005

Elveszett (re)generáció



Kép forrása: Ned Roderick - Raw Red Hatred


Mondtam már, hogy utálom, gyűlölöm, rühellem, és kifordul a belem, ha egy ember figyelmeztetés nélkül köddé válik, amikor kivételesen fontos dolgot várok tőle? És hogy ettől frusztrált leszek? Még akkor is így van ez, ha amúgy oltári jól szórakozom Egerben, mindenféle ex-, fél- és teljes jogú írókörös arcokkal. Az a baj, hogy most valami irgalmatlanul fáj a fejem, és a gyomrom sincs jól. Sőt. Szerintem ezt érezhettem tegnap este, amikor lágy kómába zuhantam este tíz óra környékén.

Az ott tartózkodás épelme-szoppantó eredményei:

Makisztán (Srakker)
Guláglátott ember, legyen gulágosság és egyéb mutációi (Bright)
Az ogrék ősi ereklyéje, egy kétkezes csatabárd, amely a hangzatos "Ü!" névre hallgat (Srakker)

Meg amit még esetleg elfelejtettem.

Ezen felül kiderült, hogy a Fällkniven S1 jól bírja a favágást, ahogy az egyedi és eddig meg nem ismételt Rejtő-hős-féle Red Alert is, bár utóbbi egy betontömbbel való szerencsétlen összeütközés eredményeképpen a jövőben rövidebb lesz három milliméterrel. Ugyanis letört a hegye, de formára lehet még köszörülni gond nélkül. Az eredmény egyébként döntetlen a beton és az acél között, ugyanis előbbiből meg kipattant pár darab.

Na, ennyi. Holnapra megpróbálom emberré regenerálni magam. Egy közepesen fejlett főemlős szintjével is beérem legrosszabb esetben, de ennél lejjebb nem adom.

Nincsenek megjegyzések: