Az égőtérbe terelem az érzelmeimet - igen, meghatódom, meg együttérzek néha, olykor még merőben fikcionális személyekkel kapcsolatban is -, koffeint adok hozzájuk, és hajtóanyagként használom, hogy tartsam a pályám. Műszerek nélkül, ahogy az igazi kemény legények nyomják.
Talajkövetésnél jobbra egyelőre nem telik, de legalább nem csapódom a hegyoldalba, és már odáig fajultam, hogy ennek is tudok örülni. Minden alkalom, amikor kedvem támad írni, ajándék. Azt sem tudom, honnan jön, azt sem tudom, meddig marad velem, ahogy azt sem, mihez kezdek majd, ha - ha olyanja támad - összecsomagol és végképp itt hagy a faszba. Egyelőre eléggé el vagyok foglalva a sikoltozással, hogy ne törődjek ezzel a lehetőséggel. Az érzelemvilágom izgalmasabb, mint egy amfetaminon és LSD-n nevelt hangyafarm huzamos megfigyelése, és sokkal, de sokkal kaotikusabb.
Ha holnap nem jön közbe semmi, szerintem fogok tudni írni. Igen, valóság, ez felhívás keringőre.
Mwahhhahahaaa. :kézdörzsölgetés, villámcsapkodás, minion vihog a maftörrel kánonban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése