Operation Codename: Szeppuku camembert-ral.

Alaphelyzet: olyan gyerekmedence-szagú camembert-t kaptunk jó anyámtól, hogy azzal már lehet kidobókat ijesztgetni az amfetamin-elosztó közvetlen közelében. Van az az a fajta kellemetlen tünet bizonyos betegségek esetén, hogy az ember feje belülről bűzlik, és a páciens úgy undorodik, hogy a környezete ebből nem sejt semmit. Na, ez a sajt ugyanezt produkálta, mindenféle mikrobiológiai rásegítés nélkül. A vetélytársa, a viszonylag szagtalan, viszont kurvajó Paysan Breton (szabad félreérteni), már tegnap megdöglött, így most erre került sor. Blimey megkérdezte ugyanis, hogy megeheti-e a szintén a hűtőben árválkodó erdőtűz-illatú füstölt sajt maradékát, mire azt találtam válaszolni, hogy igen, azzal a feltétellel, hogy segít a Népszerűtlen Sajt annihilálásában. Még rám hagyta volna amúgy az egészet, hogyisne. Így hát kést ragadtunk, és nekiláttunk.

Srakker: - Ha eltorzulna az arcom, kérlek, fejezz le, ne látsszon a szégyenem.
Blimey: - Te, ez a nemespenész szerintem inkább csak dzsentri.
Srakker: - Szerintem a Domestosszal öblögetés most nem lenne túlzás.

Az a baj, hogy még maradt belőle. Remélem, a gyártósoron senki nem volt szifiliszes, nem bírnám a perköltségeket.