Alapvetés: nem nagyon szeretem a konfliktust. Nem nagyon szeretem, ha az érzelmeim - jelen esetben inkább indulataim - mondják meg, mit tegyek, a lustaságom vagy a józan eszem helyett. Amikor már többedszerre jutottam el odáig ***insert violent images here*** jó megoldás lenne, úgy gondoltam, megérett az idő a váltásra.

És ma megint megtalált az az izé. Az egyik volt főnököm. De ma rácseszett, muhuhaha. Először beforgattam a két állítása között tátongó ellentmondásba, aztán tudatosan ignoráltam az ad hominem próbálkozását, végül pedig nem hallgattam a Bürokrácia Sötét Oldalára, így megúszta, hogy szuborbitális pályáról aláröppenve dolgozzam bele a felelősségről alkotott elképzelését a kontinentális talapzatba.

Méltatlanul élveztem a dolgot.

Az a szerencsétlen nem fogja fel, hogy nem vagyok az alárendeltje, ezért a hatalmi szavas próbálkozásain vagy felpörgök és legyalulom, vagy kiröhögöm.

Még mindig parázslik bennem a harag. Sörrel eloltom, bagóval kezelem.