A mai eredményem: jó hat zsáknyi papírzúzalék és vagy másfél gigányi törölt állomány (utóbbi csak az, ami egyértelműen szemétből vagy poénból állt). Vagyis a költözésem újabb napot csúszik, és a kiseggesedett székem sorsáról még csak döntés sincs. A baj csak az, hogy elvileg két hétnyi képzés zajlik éppen most, ehhez képest egyetlen nyamvadt alkalommal tudtam ott lenni. A múlt héten az Adminisztratív Foshalom Bosszúja volt műsoron, ma az Iratselejtezés Hiánya volt az, ami az időmet lopta.

Összepakoltam nagyjából, és megvan a Rettenetes Doboz is, amiben eddig a selejtezendő iratokat tároltuk - előfordult már, hogy a halom a plafonig ért, ami még akkor is valami, ha az iroda tetőtéri, és a tető alig egy méteres magasságban találkozik a fallal. A billentyűzetet meg az egeret retekmentesíteni kell - amúgy háromhavonta-félévente szoktam -, hogy az utánam jövő el ne hányja magát. Az asztalt tuti cserélni kell, mert ott, ahol a tenyeremet tartottam, krátermintás lett a lakk. Oldom a lakkot, bazmeg. Az a baj, hogy csak lassan. Ha gyorsabban menne, nem itt dolgoznék, hanem hivatásos TV-freak lennék, és fellépnék Taskenttől Kuala Lumpurig mindenütt.

Aztán, amikor kiégtem a showbizniszből, és kikerültem még a Napi Jász bulvárrovatából is, értem jönnének, és bezárnának egy titkos kormánylaborba, ahol olyan rémekkel találkozhatnék, mint Béla, a Dugóhúzó, aki nevezett célszerszám nélkül képes kinyitni még a műanyag dugós borokat is, vagy Alfonz, a Virágevő, aki rózsával táplálkozik, anélkül, hogy meghámozná a szárát. Backgammonoznánk, üres időnkben benyugtatózva, bágyadtan flörtölnénk a negyvenes, kackiás bajuszú ápolónővel, és rettegnénk, ha hirtelen felhorgadó vonzalmunk viszonzásra találna találni.

Szóval élek, mint hal a vízben - nagy fene jódolgomban bután bámulom a "Friss ponty: 599,-Ft" feliratot az üvegfal túloldalán, és próbálom kihüvelyezni, hogy ez vajon mit is jelent.