"Öaaaaaarrrgh! Ölj! Ölj! Ölj! Üsd! Amíg mozog, és tovább! Amíg ropognak a csontjai! Vér, vér!" - idézet Srakker ügynök érzelmesebb énjétől, endless loopban, 10:00-tól 13:30-ig.

Az, hogy én basztam el, cseppet sem javított a helyzeten. Kicsit megnyugtatott azért, hogy a közvetlen főnököm láthatóan nem kimondottan foglalkozott az üggyel, de sebaj, volt más is, ami kiderüljön. Az a szép ebben a melóban, hogy amikor szénné parázom magam azon, hogy már megint mekkora baromságot csináltam, nem történik semmi. Amint elégedett leszek a teljesítményemmel (a varázslatos mondat: "Na, úgy nézem, ez meg is van), az Univerzum felkapja rusnya fejét, és azonnal annyi lebaszást önt az ölembe, hogy még másnap is bizseregnek tőle a... csontjaim.

Szükségem lenne egy nyugodt, békés, puha falú szobára, egy doboz lőszerre és egy vadászpuskára. Tök jól ellennék.