Nah. Két héttel azután, hogy megkaptam a Nagy Sajtok tájékoztatásának legfőbb eszközének - nevezetesen az organigramnak - az elkészítésére vonatkozó első feladatomat, immár esély mutatkozik arra, hogy a feladat elvégzését elősegítő célszoftvert telepítik a gépemre. Gyors. Ennek különösen az a kolléganőm fog örvendezni az ő véghetetlen felindulásában, akit minden egyes alkalommal kitúrtam a gépe elől.

Ha belegondolok, hogy mehettem volna péknek is... akkor, ahogy a klasszikus mondja, mindig lenne kenyér a kezemben. Beleköphetnék a zsemlétekbe, és sosem jönnétek rá. Szénné láblisztezhetném a kifliteket. Szóval továbbra is tudnék kellemetlenséget okozni, de legalább nagyobb esélyem lenne arra, hogy a munkám elvégzéséhez szükséges feltételek idejében teljesülnek.

Cute.

* * *

Aaaanyway. Végignéztem a Full Metal Alchemist című anime-sorozatot, 51 rész volt, és valami négy napba került, mire végigverekedtem magam rajta. Jó cucc, egyáltalán nem bántam meg, hogy rászántam az időt. Az, hogy az egyik főszereplőt többször leordítottam, mielőtt megképzett volna bennem a gondolat, hogy ez a felület esetleg mégsem interakív, az más kérdés. ("Olyan hülye vagy, fiam, hogy sokszorosítani kéne, és minden városi könyvtárban kirakni belőled egyet, elrettentő példának!") Két sör után impulzívabb lehettem a kelleténél. Sikerült átesnem egy tacskóméretű sztori-bugon, ami ugyan nem kapcsolódott közvetlenül a fővonalhoz (így azt szerencsére nem sikerült két vállra fektetnie), és nem is olyan lényeges, de azért.

*Spoiler - lágy*








Szóval, sikeresen beszivárogsz egy katonai szervezetbe, mint magas rangú, az információkhoz könnyen hozzáférő egyén. Megvan? Jó. Rájössz, hogy lehallgatnak. Az illetők nyomába eredsz, és éppen lecsapnál rájuk, amikor betoppan a képbe két alárendelted, akiknek a hirtelen eltűnése keltene némi feltűnést. Tehát nem mészárolhatod le őket ott helyben. Ezért meglógsz, de tüstént. Alárendeltjeid ugyan nem szúrnak ki, de a lehallgató egyedek most már tisztában vannak a te kiléteddel. Mit csinálsz ekkor? Logikus. Futni hagyod őket. Nem engeded a nyomukba az alattad álló erőszakszervezetet. Nem nyomoztatsz utánuk. Hagyod, hogy elmondják mindenkinek, akit megbízhatónak ítélnek, hogy személyedben akkora biztonsági résre bukkantak, amekkorát már jobb helyeken feltöltenek vízzel és eladják, mint óceánt. Mondom: kutyaméretű bug, amint boldogan hozza a gumicsontját.

*Spoiler vége*









Na, szóval ettől a kis mutáns házikedvenctől - illetve időszaki deus ex machináktól, netán a fenti bug variánsától - eltekintve igen a helyén volt a sorozat. Jól van na, elnéző hangulatban vagyok. Voltam. Rettentő jellemkomikum, időnként apróbb-nagyobb tragédiák, értékelhető sztori, jó kivitelezés. A magam részéről nem kívánom még egy darabig leirtani.

* * *

Most, hogy végeztem a sorozattal, lehet, hogy visszatérek a Battle for Middle-Earth RTS-játékhoz. Bár azért annyira nem fogott meg. Jól összerakott, profi munka, időszakonkénti klikkelőbajnoksággal, jó egység- illetve hősfejlődési rendszerrel, de. Az egységek fejlesztésére, jobb felszerelés vásárlására gyakorlatilag szinte sosem jut idő, mert pár pálya akkora blitzkrieg, hogy az még a második világháborús német stratégák szerint is feszített ütemű lett volna némileg. Kifosod az egységeket, jól-rosszul feltápolod őket, építesz egy gyógymedencét, hogy legyen hova visszafutni, oszt' hegyibe. Ellenkező esetben az ellenség annyira legyorsul, hogy fel sem néztél, és máris elnyomtak. Igaz, az odafut-hazafut kombóval el lehet érni, hogy egy profibb rohir lovasegység a kampány vége felé már nyolc-kilencszáz gyilkossággal büszkélkedhet. (Nincsenek különálló, a Starcraft óta megszokott hadjáratok, amelyeknél külön fajjal kezded az elejéről, hanem nagyjában-egészében az eredeti Tolkien-sztori mentén kell ügyeskedni előbb a rohani, később a gondori erőkkel. Utána nem tudom, mivel.) Speciális egységként feltűnnek az entek - bár kicsit illúzióromboló, hogy kétezer pénzért vehetsz magadnak egy Szilszakállt, ha az előzőt véletlenül összetörted, de azért hasznos. A gondoriakkal való kommandózás elején tettem félre a játékot,így utána a vak homály részemről. Kicsit furcsa volt hallgatni mondjuk Frodót, ahogy a műfajban már bevált "három-öt mondatot variálgatunk" módon adja jelét, hogy rákattintott a júzer.
Összefoglalva: igazi profikhoz méltó munka, de nekem hiányzott belőle valami, és még csak meg sem tudom fogalmazni, hogy micsoda.

* * *

Namindegy. Könyvélmény az most nem volt, a Guide to the Technocracy-t olvastam el megint, mert jól van megírva. Bizonyos idézeteket persze már betéve tudok. "Bad dog. No biscuit." (Mwuhaha.)

* * *

Amúgy végre kialudtam magam, és ez javított a hangulatomon. Zergling hangulata még kérdéses: mivel az épület még állt reggel, úgy saccolom, hogy a tegnap elfüstölt videokártyája helyett érkezett pótalkatrészt végül sikerült életre édesgetnie.

Vétel és vége.