Kíváncsi lennék, mit tennék, ha kiderülne, hogy valaki más ujjlenyomatai vannak a szemüvegemen. (Mert valahogy mindig odakerülnek, és utána megpróbálok valahova a járomcsontom közepére fókuszálni, ami vicces, de idővel fárasztó.) Ha kiderülne, hogy valaki ott él még velem, akiről nem tudok, aki nem is csinál semmit - létezése merőben álságos és felesleges -, és az egyetlen nyom, amit maga után hagy, csupán egy zsíros folt egy átlátszó műanyag lencsén. Ha kiderülne, hogy ott bujkál előlem a két szobás lakásban, meghúzódik a szekrényen, a levetett ruhák halma mögött, pormacskák fedezékébe bújik, és persze valójában nem is vágyik másra, mint hogy létéről végre tudomást vegyek.

Felőlem lehetne is. De ha tudomást veszek a létedről, akkor mostantól nem felezzük, hanem harmadoljuk a költségeket, ujjlenyomat-pötyögtető csíroid.