*zswűűűűíííí-bazmeg ez gerjed.*

Fújjátok le a port a hangfalakról, ellenőrizzétek a vezetékeket, kattintsátok fel a főkapcsolót, peonok, Srakker ügynök ugyanis visszatért a színpadra. Éééés!

Egyrészt volt és elmúlt a karácsony, családi vacsorával, este a Rejtő-hős által szervezett menekülttáborral. Ajándékaim vagy hasznosak, vagy ehetőek, és ez így nekem kurva jó volt.

Összefutottam Angel-eyes-szal, elvoltunk, mint a befőtt, örülés.

Bright gangszta orvul harminc lett, ez kiváló alkalom volt egy vedelésre, korlátozottan tüneményes jelenlétem villogtatására. Bright pörgött nagyon, csíkszemmel és boldogan vigyorgott mindenkire, én pedig rohadtul örültem, hogy örül. Táncolni sosem tudtam, de ezzel egyrészt nem lógtam ki, de nem is hazudtam mást.

Szilveszterkor Egerben voltam, Döniróunál és kedvesénél. A normától való eltérés már akkor garantált volt, amikor az este kezdetén, mikor az ember külső világítás nélkül már épp kezd fekete-fehérben és homályosan látni, de juszt sem néz ki úgy, mint egy férfiasan elegáns film noir főszereplő, szóval az este kezdetén kezembe nyomtak egy pohár bort. És mert ízlett, és mert nem tudtam, hol a családi sörkészlet, gyorsan betermeltem még pár pohárral. Na ez az én esetemben azért problémás, mert korábbi deviációim során megtanultam, hogy az alkoholt se rázva, se keverve nem bírom, csak tisztán, a bort meg nem szokták még az enzimjeim. "Deviation from norm shall result in immediate reprisal." Szóval, miután a Rammstein: Zwittert, a Tankcsapda: Mennyország touristot meg még egyet, amire nem emlékszem, a hangfalakat meghaladó hangerővel recsegtem túl (rongyos kétszer százhúsz watt? bah.), majd kimentem bagózni a hóba, akkor kicsit aggódni kezdtem, hogy nem hajtottam-e túl magam. Erre a lehetőségre az utalt, hogy a továbbiakban minden mondatom az obligát "Hrrrm. Hrrrny. Grhrrröm." bevezetővel kezdődött. Másnapra aztán helyrejöttem.

A fennmaradó időben befejeztem az Episode 3-at, végignyomtam a Half Life 2-t, elkezdtem irtani a Battle for Middle-Earth nevű valós idejű stratégiával, bejglit zabáltam, söröztem, öntöttem magamba a koffeint, szóval nagy általánosságban fogyasztottam, ahogy magamfajta öltönyöshöz munkaidőn kívül illik.

A világban közben katasztrófákkal, robbantásokkal, miegyébbel kedveskedett énem jobbik felének, hadd örüljön. Részletesebben nem kívánok nyilatkozni.

Let's roll.