Komolyan mondom, ha én valamelyik jómunkásember kezéből kicsavarnám és földhöz vágnám a munkaeszközét, vagy telefosnám a szerszámosládáját, valószínűleg úgy elverne, mint egyszeri bürokrata az éves jutalmát. Ezek után tessék nekem megmondani, kedves jómunkásember, mégis hogyan gondolja, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül le tetszik verni a biztosítékot, miközben dolgozom? Anyádnál. (A gépem csak másodszori újraindításkor tért magára a megrázkódtatásból.)

Az, hogy a Microsoft termék, amivel dolgoznom muszáj, a CTRL+S utasítást amolyan indikatív jellegű javaslatnak tekinti, csak külön poén. Másfél órányi agyatlan gépelés ment el a levesbe.

"Paranoia is your little friend, yet friendship is sometimes not enough."

Hogy Drótsáskát idézzem, kedvem támadt agy nélkül előslattyogni, és felprédálni a várost. Bármelyik várost. Mindegyik várost. "Grrr! Argh!" (Emlékezzünk a Mutant Enemy, Inc. logójára.)