Na, a Derringer-művelet sikerrel befejeződött, jelentem, szóval már csak egyszer kell pótvizsgára mennem, oszt' túl is leszek ezen a fostaliga szakvizsgán. (Választott tárgyam az államigazgatás - végül is, modern, emberbarát hely ez, szabadon megválaszthatod, hogy mivel vágják le a lábad.) Szóval, mit is kell tudni erről az intézményről. Kezdjük azzal, ha nem vagy jogász, vagy egyéb olyan állatfajta, akit hivatalból a taxatív felsorolások szó szerinti beseggelésére kondicionáltak éveken keresztül, felejtsd el, hogy meg nem engedett segédeszköz igénybevétele nélkül diadalmaskodhatsz. Olyan nincs. Az, hogy a könyvek - jó esetben - 2003-ban elavultak, és a kis hazánk EU-s csatlakozásával bekövetkezett jelentéktelen változásokat még csak nyomokban sem tartalmazzák (viszont a hamvába holt, majd később a biztonság kedvéért megfojtott 2001. évi közigazgatási reformot részletesen tárgyalják), amellett fosul szerkesztettek és időnként a szerző magánvéleményét tartalmazzák, és egyáltalán nem támogatják a tanulást, az már egyáltalán nem éri meglepetésként az embert. Tehát a feladat, hogy egy vizsgára - a jogszabályban biztosított négy munkanapnyi tanulmányi szünet alatt - bemagolj minimum száz oldalnyi definíciót és felsorolást, majd ebből az adathalmazból feltesznek tíz kérdést. A válaszaidat egy megoldókulcs alapján értékelik - ha az aláhúzott szavakat és kifejezéseket leírod, akkor jó, ha nem, nem. Tartalmi egyezést nem keresnek, nem vizsgálnak.

Mi következik mindebből? Azon kívül persze, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva a vizsgabizottságnak - mert vagy három hétig tanulsz egy amúgy felesleges vizsgára, vagy puskázol, és ezt ők is tudják. Az, hogy a köztisztviselők ilyen módon történő képzése felesleges, és ezt mindenki tudja, aki részt vesz benne. Tudja a szervező, az oktató, a vizsgáztató és a köztiszti. Ó, gondolom, azért annyiba nem kerül, mint egy kilométernyi autópálya. Viszont újabb példája annak, hogy valamiért szarszaga lesz mindennek, amire a központi költségvetés ráteszi a dollármintás mancsát.

Namindegy. Most azért fikázom boldog örömmel ezt a szisztémát, mert ez van az orrom előtt, és most már senki sem vádolhat azzal, hogy savanyú a szőlő. ("Te. Srakker. Az nem mazsola.")

Más.

A gonoszmágusos elméletem beigazolódott: kacagásom kifejezetten démoni felhangokkal volt terhes, midőn az eldurranó területsebző varázslat hatására sercegő halmokba omlottak a támadók, mindezt anélkül, hogy védelmi mágiáktól megközelíthetetlen varázslón akár csak egy karcolás esett volna. Jihá! (Viszont már a familiárisának is kétszer annyi életereje van, mint neki. Ez néha meg is látszik: a "hoppá, ez megsütött" kifejezés a játék egyes szakaszain elég gyakori.) Egyszerű ész, egyszerű örömök - látszik, hogy a klasszikfenteziben a varázshasználó csak az Unlimited Load/Save erénnyel felvértezve való a kezem alá.

Más.

Állítólag kapunk légkondit. Ez szerintem fantazmagória. De vadul fúrnak az illetékes elvtársak. Ami miatt az eddigi munkaidőm hetven százalékában erőszakos fantáziálásba menekültem. Én bántani akarom őket. Egy emelővillás targoncával. (Most éppen csend van. Relatíve.)

Más.

Az időjárás hisztis. Az, hogy szombat van, és mégis bent vagyok, egyértelműen démoni erők munkájának eredménye, de a következő munkanapon véres bosszút áll az államigazgatás - adó lesz ebből, látom már előre (a dömpermozgású bürokrata újra támadásba lendül). Most éppen klisésen ólomszürke az ég.

Hétfőtől újra támadok.