No. Tegnap, hogy egész őszinte legyek, úrrá lett rajtam a lappangó dzsungelharcos. Mással nem magarázható, hogy otthonhagytam az irataimat, a pénztárcámat és a mobiltelefonomat, de a késemet azért elvittem a munkába. Nem kell aggódni, minden munkatársam él, és még csak meg sem sérültek. Komolyan. ("Nem, mama, ez az én sarcom" - motyogja a hivatali zsebrambó.)

Anyway. Kezdek már visszarázódni a hivatali rutinba, ami azt jelenti, hogy későn fekszem, korán kelek, a közte lévő időben meg életnek csúfolom azt, amit csinálok.

Ja. Jut is eszembe. Ma elment egyeztetésre a Transmet3. Persze azért addig ne álljunk fél lábon, amíg neten látjuk a készterméket (túl sok kézen megy még keresztül a cucc, többek között az enyémen), csak amúgy tájékoztató jelleggel közlöm. Csak hogy fenntartsam a feszültséget.

A Neverwinter Nights: Shadows of Undrentide-ot most félretettem. Két-három nap elég a klasszikfenteziből, ha nincs benne valami extra. Nem, most kivételesen nem bőrfetisiszta mellékjelenetekre gondoltam, beérném egy kicsit formabontóbb sztorival is, amit megéri kibogozni.

* * *

Na meg, át kellett nyergelnem a Star Wars - Knights of the Old Republic II-re. Kényszerítet... na jó, nem. Nem kényszerítettek. Egyszerű jéditrükk volt, semmi több.

Röviden összefoglalva, a játék elég jónak tűnik, csak hagytak benne szabadon futkorászni egy folyékony nitrogén-vetővel felfegyverkezett, berzerker bugot, ami néha rálő a programra töltés közben. Vagyis kicsit gyakrabban van crash to desktop, mint azt én szeretném. De mivel én az efféle játékokban a Mániákus Mentő alkasztba tartozom (nem, nem az a fickó, aki egy átalakított Barkasszal járja az utakat, és mit sem sejtő nénikéket szállít kórházba, hanem az, aki minden második lépés után ment egyet, biztos, ami biztos), nagy veszteség nem ért. Viszont vannak benne még aranyos bugok, ha már a kritikai elemzésnél tartunk. Egyrészt, minden egység, amit irányítasz, egy futó ember sebességével mozog, ami mondjuk egy tipegő protokolldroid vagy egy nehéz szkafanderes ember esetében igen komikus látvány (ugyanis ilyenkor az animáció is felgyorsul, és pl. a droid úgy néz ki, mint egy fémimádó, bespeedezett gésa). A kamera néha elakad a sarokban. Szerencsés hír viszont, hogy egyelőre jobban látszik kezelni a nagyobb méretű pályákat, mint az elődje, mert az néha akkorákat szaggatott annak idején, hogy kicsit képregény-jellege lett.

A bugok után viszont szót kell ejteni a játék pozitív tulajdonságairól.

Először is, a párbeszédek. CRPG kategóriában az egyik legjobb, amivel dolgom volt (az örök klasszikus Planescape: Torment persze megveri, de az mindent megver). Eddig még csak az NPC-k egy részével találkoztam, de, bár azért akad itt a Star Wars-cuccokból már ismert klisé, ügyesen valósították meg, és van egy olyan érzésem, hogy fognak még itt kiderülni ocsmonda dolgok. Mindenkiről.

Másodszor az, ahogy a folytatást összekötötték az első résszel. Hiszen, ha nincs semmi kapcsolat, akkor Kovács Kronikles-nek is hívhatnák, nem pedig folytatásnak. De az első epizódnak többféle lehetséges végkimenetele volt - és már azt sem lehetett feltételezni, hogy a júzer egyáltalán játszott vele. Az ötlet spanyolviasznak tűnik, de én eddig még nem találkoztam vele: az első néhány NPC-nek adott válaszaidból építkezik a sztori, hiszen a karakter él abban az univerzumban, és nem a játékos, így az ő információit fogadja el "igaznak" a program. Szerintem ez zseniális ötlet. Kár, hogy számítógépen kívül egyelőre máshol nem működik, de akkor is tetszik.

Harmadszor érdekes megoldás, hogy a parti tagjainál elért befolyásod növekedését/csökkenését jelzi a program, így sejtheted, hányadán állsz velük. Ez egyébként a párbeszéd-opcióknál jelentkezik, pozitív vagy negatív értelemben: volt már olyan információ, amit az egyik drága (betáraz) bajtársam (tarkónlövi) azért nem osztott meg velem (leönti napalmmal), mert morális kérdésekben (felgyújtja) nem értettünk egyet (ugrál a hamvakon), és úgy gondolta (dekázik az urnával), hogy nem vagyok erre méltó. És én voltam a jó fiú. Oké, mindent egybevetve nem feltétlenül pozitív a ficsör, de az ötlet érdekes.

Negyedszer, jók a karakterek. Az egyik az idegeimre megy a kriptikus és mindentudó dumájával, de véres bosszút állok minden alkalommal, amikor beszédbe elegyedem vele: olyan szinten hozom a Nagykönyvben Előírt Jófiú Jedi-t, hogy a monitor túloldalán is feláll tőle a hátamon a szőr. (Az illető, nos, a hobbim lett.)

Grafika. Nem láttam egetverő változást az első epizód óta. Illetve láttam, de az azért lehet, mert teljesen lecseréltem a gépemet időközben. Nem egy csilivili csoda, de azért tisztességgel teljesíti a penzumot.

Játékrendszer. Na, ez már fogósabb probléma. Az én személyes problémám, hogy az elosztható pontokból nem lehet elég magasra fejleszteni egyszerre az Erő, az Intelligencia és a Bölcsesség tulajdonságokat, egyszerre. Tápgép vagyok, el kell ismerjem, de alapvetően szeretném látni az összes párbeszéd-opciót (ezek pedig tulajdonság-függőek), valamint azt is szeretném, ha nem röhögne körbe egy gyufásdoboz, ha Erővel/Izommal akarok rá hatni. (Végül, egyszerű arcú legényekhez méltóan, adtam szegény karakternek izomerőt meg intelligenciát. Azóta mindenki körberöhög, ha Jédi-trükköket akarok használni. "Mit integetsz, kiccsávó? Hát a fénycsövedet hol hagytad?" Ilyenkor közéjük szoktam dobni egy gránátot.) Nem csoda, hogy az Erő-használók süket dumáját sem kezeltem túl jól, alapvetően azon az állásponton voltam, hogy a mélyfilozófiai golyó-elől-elhajolgatás ellen tömegpusztító fegyverrel, a blaszterlövedék-félreütögetés ellen pedig nehézgéppuskával, vagy tüzérségi zárótűzzel kell menni. (Sajnos a játék egyik opciót sem támogatja kellőképpen.)

No, szóval konklúzió. Az elején nekem a legtöbb játék tetszik, és ez sem kivétel. Az igazi próba később jön, amikor elkezdem őket megunni. A KoTOR II. előnyös helyzetből indul nálam, mert az első epizódot is nagyon kedveltem. Az elvárásaim ennek megfelelően elsősorban a sztorival és a párbeszédekkel szemben nagyok, a grafika ügyében nem vagyok túl nagy ínyenc. Eddig egész jól teljesít. Fejlemények később.

* * *

És egy horror így a végére. Találkoztam az e-mail hivatali megnevezésével.

"elektronikus átirat"

Azt hittem, elsírom magam.