Nnnnah. Az Office World Tour 2005 első, kezdetleges változata elhagyta reszketeg mancsaimat, és én ennek most örülök. Lesz itt még pár vidám kör, amibe esetleg még beleőszülhetek, de egyelőre nyugi van. (Igen. Most felszólítottam az Univerzumot, hogy borítsa rám az asztalt. Nem tanulok semmiből.)

Fel is használtam tegnap az alkalmat, és végre nekiálltam fordítani. A megrögzött Transmet-rajongók szíves figyelmébe ajánlom, hogy 17/22! 17/22, basszameg! Vagyishogy a rég várt :morcosan néz a felelős Two Fisted Translatorre: harmadik epizód 17. oldaláig jutottam tegnapi dührohamom során. Zergling, aki az eddigi TFT-tagoktól eltérően szokott is rendszeresen dolgozni az efféle örömprojekteken, nekiveselkedett a 4. résznek - stilizálni ugyan várhatóan kell majd, és nem lesz könnyű meggyőzni erről, de legalább a nyers szövegtömeg készen lesz időre, és a fordítás átlagos sebessége is felpörög majd.

* * *

No de viszont tegnapi ígéretemnek megfelelően rövid kritikai bitikai elemzés következik a Star Wars: Republic Commando című opuszról. Noszóval, a játék két CD-n terpeszkedik, ami manapság már egyáltalán nem sok. A Star Wars Battlefront jól mutatta annak idején, hogy a Star Wars-ban úgy is lehet jó játékot összerakni, hogy az ember olyan távol van az ilyen-olyan jediktől, mint gamorraiak a jóízléstől. Amúgy is hemzseg az SW univerzum a különféle fegyveres konfliktusoktól, és egyáltalán nem biztos, hogy mindegyikre jutott valami Erő-alkalmazó, aki előránthatja a nyulat a kalapból. Ezekben a csatákban viszont dolgoznia is kellett valakiknek. No, a Republic Commandóban azért nem kell attól tartanunk, hogy a tatooine-i Kovács közlegény kalandjait kell eljátszanunk a latrinatakarítástól a csuklógyakorlatokig. Főszereplőink ugyanis a génsebészet remekei: kommangyérosok, ráadásul klónok. Valami hiba folytán még egyéniség is jutott nekik, méghozzá igen hangsúlyos.

Az igazi herót, akinek a sisakvizorán keresztül követhetjük az eseményeket, a merőben szokatlan 38-as névre hallgat, és a Deltáknál szolgál, és ő a parancsnok. És véd. Nnna. Társait szintén számok jelölik. Legfajsúlyosabb kommangyérostársunk talán 62-es, bizonyos Scorch, aki nemes egyszerűséggel egy állat - robbant, poénkodik, és rendszeresen beszól, ha hős vezére árnyékra vetődik. 07-es, más nevén Sev, egy gyilkológép, aki imádja a munkáját. 40-es, bizonyos Fixer, leugatja a csapattársait, ha nagyon belelendülnek a viccelődésbe - még ő a legkatonásabb -, amúgy meg számítástechnikai specialista.

A kommandósok régi jó szokás szerint a legszarabb melókat kapják, és a felderítés mindig elbassza. Na jó, nem mindig, van, amikor lehet tudni előre, hogy nem lesz felderítés. Akkor legalább tudni lehet, hogy nem szabad számítani semmire, míg ha van jelentés, mindig ott a remény, hogy egyszer végre nem sül be semmi.

Először vegyük a grafikát, merhogy az szembeötlik. Nos, az meglehetősen szép darab. Jól sikerültek az effektek - az, amikor a szervízaknában kell osonni, és a forró levegőben reszket a háttér, különösen ihletett darab. Én mondjuk sebesség-mániás vagyok, egy kis beszaggatásra hisztérikusan reagálok, így 800*600-ban nyomtam (tudom, eretnek vagyok, de antialiasing nélkül nekem úgyse ér lószart se a nagyobb felbontás). De így is tetszik. Látványos, gyors, elég jók a mozgások, a különféle izék is rendesen vannak animálva.

A hangok szintén jók, bár én fülhallgatóhoz vagyok szokva, így az alapbeállításon elég fülsiketítő volt az összhatás. Az NPC-k hangjai nagyon jól eltaláltak, illik az egyéniségükhöz és könnyű őket megkülönböztetni. A háttérszüttyögések szintén sikerült darabok.

A játékmenet helyenként némileg gyilkos, a lőszerjavadalmazásért panaszt fogok tenni - nem tetszik gondolni, hogy háromszáz skuló bármire is elég, ha a cinkborítású hurkapálca-droid is négyet-ötöt eszik belőle, mielőtt tönkremegy -, de amúgy tetszetős. Scriptelt, persze, de emiatt csak a sznobok siránkoznak. Csak az a baj, hogy gyorsan végig lehet nyomni a játékot. Magamfajta lövészeti őslámáknak olyan tizenkét-tizenöt óra szorult bele, edzettebbek ennél jóval hamarabb is leirthatják az összes ellenséges pixelt. Kivételesen nem találtam még benne komolyabb bugot - amiről azt hittem, hogy bug, valójában annak volt köszönhető, hogy nem olvastam el rendesen az utasítások leírását.

Extrák: vannak. Az egyes pályák teljesítése után lehet hozzájuk férni, és tényleg stílusosak, meg még informatívak is. Szóval már csak ezért is érdemes végignyomni a pályákat. Juhé.

Összefoglalva: megéri megvenni, mert bár picit addiktív, és hajlamos a végén a levegőben hagyni a játékost (ha kábé kétszer ilyen hosszú lenne, tényleg semmi bajom nem lenne), az a játékélmény, és a konzisztens teljesítmény, amit nyújt, az általam eddig látott mezőny fölé emeli.

No, és akkor most, hogy megvan a napi penzum, gyorsan megyek, oszt' hanyatt lököm az Adminisztratív Foshalmot.