Elnapolva

A meglepetés hosszasabb pénzügyi előkészítést igényel. Sebaj, eltesszük nehezebb időkre. Most Junkie XL - Action Radiust hallgatok. Mert az nekem jó.

Most épp Magamura pörög minden olyan projekten, amiben én is részt veszek. Nagy királyság, hogy úgy is van előrehaladás, hogy én csak a kuplungot nyomom, maximum. (Bár azért bazmeg, rajzoló kolléga miatt kezdek aggódni: ha a Sziget nem lenne, már rég hit-and-run halálkommandót szerveztem volna, hogy kiderüljön, mi a kommunikációs hiány oka.)

És várom a repülőnapos képeket, mert van köztük olyan, amin egy SA-16 Gimlet föld-levegő rakétavetővel pózolok. Persze rakéta az nem volt hozzá, a sok hülye civil még a hatástalanított töltettel is kezdett volna valamit, amitől elsikítják magukat az éppen a levegőben lévő gépek védelmi rendszerei. ("Én csak megnyomtam ezt a két gombot, anyjuk, meg elvágtam a kék drótot - nem értem, mi történt. Csak leesett az a madár. Hülyék ezek a katonák. Na, hol az a kóbász.") Az mind semmi, a haver, akivel szintén készült egy hasonló, úgy néz ki a képen, mint egy kolumbiai drogbáró, aki nagy unalmában DEA-helikopterekre lövöldöz.

A szilveszteri képek közül is várok egy eresztést: ha a megérzésem nem csal, nagy röhögésnek nézek elébe.