Write error

Vannak azok a pillanatok, amikor a fejemben csikorgó tű leugrik a helyéről, és rossz helyre ír, hibás adatot. Ezt az agyam azonnal megérzi, és feszültség alá helyezi a vázizmaimat, amitől aztán úgy ülök, mint akit leszúrtak, mert előre ugyan görnyedek, de a vállam merev, és nehezemre esik mozdítani a karjaimat. A Gyanús Fíling buszon állva alacsony intenzitású reszketéssel nehezíti az életemet.

Na persze, azt nem lehet kivárni, hogy az ilyen pillanatok elmúljanak maguktól. Bármit mondanak, nem jegyzem meg, akárhányszor mondják, akármilyen érthetően. Úgy esik ki a fejemből a kapott információ, hogy csak az ottlétére vonatkozó emlék marad meg. Az az érzés, amikor csak azt tudod, hogy elfelejtettél valamit, még azt is tudod, mire vonatkozott, de azt, hogy mi volt az valójában, azt elfedi a vak homály.

Ez az érzés egy egy hónap alatt megszerzett loginba került, mert nap végére ügyesen le is tiltott a Rencer. (Nem egész fél óra alatt sikerült elkúrnom.)

Na, majd holnap megint nekimegyek a világnak, hátha sikerül leszedetni azt a tiltást.

He's a loser / he's a loser / he's a loser / she said. So I grabbed my shovel...