A hétvégén voltam két családi hepajon is, mind a kettő Erzsébet-nap alkalmából. A másodikon már másnapos voltam, a Rejtő-hőséknél megrendezett vedelés miatt, ezért - egy furcsa és világraszóló logikai bukfencet követően - boroztam inkább. Ennek köszönhetően kétszer is elaludtam. Egyszer tegnap a buszon, hazafelé, egyszer meg ma reggel. (Negyed nyolckor azért megrándult az agyamban valami, és kikecmeregtem. Nem is késtem annyit, mint amennyit lehetett volna.)

A mai nap erősen átlagos volt, az értékelése tényleg hozzáállás kérdése. Minden szellemi kulimunkák ősatyja bulizott az asztalomon, aztán odébb rugdostam. Helyette egy fordítás jött, ami nem tudott nagyon meghatni.

Aztán hazajöttem.

Most várom a kritikákat a képregényre, meg fintorgok kifelé a fejemből, mert mi már leadtuk a következő cuccot is, és még legalább két hónapot kell várni, amíg az eredményét láthatjuk. Pörögnék, de tudom, hogy nincs értelme, szóval leemelem egymásról a fogaskereket inkább.