I can go where no one else goes
Check your head now and hold on tight
It's surfin' time with the master of light"
Hmmm, ez egy jó kis dal egy hideg és esős naphoz, amikor a belső feszültség végre magába roskad és nyomást ad a hajtókaroknak. Van még három napom a szakvizsga fennmaradó 25%-ának teljesítéséig. Szénné fogom magam puskázni, ez azért várható. (Az egyetlen dolog, amitől tartok, az az, hogy most rárepülnek egy frissen kiadott törvény tartalmának visszaböfögtetésére, mert az nem szerepel sem a tananyagban, sem a meg nem engedett segédeszközömben. Na jó, van másik is: hogy valami szubhumán bizottságot kapok, amely nem enged puskázni, mely esetben rémesen megszopom.)
Na, most adtam a gyomorfekélyemnek még egy esélyt, hogy megszülessen. (Fekély e kéj.)
Mai eredményem, hogy - némi kollegiális segítséggel - végül két vállra fektettem a Halhatatlan Szakasztörést. A Halhatatlan É Betűvel már korábban végeztem. ("XP csörög, haló hörög...") Valamint roppant hülye voltam, de ebben nincs semmi, de semmi újdonság.
Az ilyesminek mindig az a vége, hogy borzasztóan megfájdul a fejem. Már készül a kis szemétbánya az akcióra, érzem motozni a szennyes testét a halántékaim között, és hallom a kis fúrók és kalapácsok csörrenését a szerszámos hámján. Egy nap belépek a fejembe, megkeresem a némileg egyszerűsített tekervények között, sarokba szorítom valahol a homloklebeny környékén, és felsütöm az árnyékát a falra, vele együtt. Ó, igen.
Ja, és egy goody egy korábbi Orient Express-alkalomról: "A temetetlen holtak támadása nem biztosítási esemény." Ezt mindenki jól vésse az eszébe, nehogy aztán meglepődjön a kárigény benyújtásakor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése