Sikeresen identitásválságba hajszoltam ma este a gépemet, három kattintással. Ha a személyiség-dekonstrukció is ilyen könnyen menne, mennék börtönpszichológusnak ezerrel, és három kattintással reszocializálnám a deviáns egyedeket. (És random bugokat írnék beléjük, hogy ki ne haljon a társadalomból az egyediség.)

Mivel erre nincs lehetőségem, kénytelen voltam azzal beérni, hogy egyesével rávegyem a hardvereimet, hogy ugyan találjanak már magukra. Ahhoz képest, hogy csak a hangkártya-vezérlőt akartam frissíteni, kicsit overkill lettem.

Amúgy elpusztítottam az újév első lángosait, fokhagymás tejföl rulez. (Emlékszem, az eddigi első és egyetlen próbálkozásom során elég édes lett a tészta, meg szarul is sült át, mert vastag lett, mint a tankpáncél, de tripla adag fokhagymás tejföllel azért betömtük valahogy a fejünkbe. Jó anyám ilyen malőröket a maga immár évtizedes tapasztalatával nem enged meg magának.) És még mindig sorozatban kapom a csokoládét, csak hogy az alakom tényleg olyan legyen, mint egy bojler.

Most egy Leviathan nevezetű képregényt olvasok, beteg perverz egy állat banda a tisztelt alkotóközösség, azt kell mondjam, meg helyenként kicsit röviden és súlytalanul vannak kifuttatva a történetek. De van benne egy-két jó helyzetpoén meg jellemkomikum, ezért nem teljes időkidobás vele foglalkozni. (Sok helyről kell lopni, az a lényeg, mindig mondtam.) Persze mikor fogyjon el a rendelkezésre álló anyag, ha nem egy kampány közepén.

No, holnap hétfő, annak minden kimondhatatlanságával. ("Iä! Törvény!")