vasárnap, április 10, 2005

Na, az Orient Express ezen kollektívája is elbukta első tagját - várhatóan hamarosan követik még néhányan, hogy szegény Helga egyedül ne érezze magát abban az örökkévalóságba szakadt kupéban, amely egyenest a Mindenható elé röpíti őt. Néha eszembe jut, hogy mi lenne akkor, ha az ilyen, számtalan féleképpen elmesélhető történetek végkimenetelén állna vagy bukna a valóság? Ha valami transzcendens fogadóirodában leheletnyit módosulnak az esélyek, mert ismét az Inter- és Transznacionális Együttműködésben Kultuszhívők Elől Menekülő Kompánia négy túlélője a hóna alá vágott valami borzalmasat és veszélyeset, amit mintegy mellékesen mindenki más akar, aki tud róla.

Na, ha ez így lenne, akkor a képernyők túloldalán óriási lehet a sikoltozás és a röhögés, akárhányszor kockát veszünk a kezünkbe.

Amúgy azóta sincs életem, de egyelőre nem is hiányzik - már azzal is beérem, ha a változatosság kedvéért tisztességesen kialszom magam. (Ez ma sem fog megtörténni.) Hogy ez összefüggésben van-e a viharosan változó hangulatommal, azt még nem bizonyította a Tudomány (a Mosoly Mögött).

Kérdésre válaszolva: egyértelműen az Ügynökség. Period.

Nincsenek megjegyzések: