Na, a tegnapi nap egyáltalán nem volt vidám, de emellé legalább rohadt kimerítőre is sikerült. Bár arra számítottam valamiért, hogy az időjárás mutat némi stílusérzéket, és maffia-temetéses, borongós, esős környezetet produkál, amikor nem tudni, hogy melyik vízcsepp a könny és melyik az eső. Ehelyett dög meleg volt, sütött a nap, és jól láttam minden porszemet, amelyet reggel elmulasztottam letakarítani a szemüvegem lencséjéről.

Van valami védelmi mechanizmusom gyász ellen. Eddig fáinul működik, aggodalomra csak akkor lesz ok, ha véletlenül kikapcsol.

Vége. Egyre gyorsuló léptekkel hagytam magam mögött a temetőt.

Jobb napokat mindenkinek.