A Word, ez a beépített szabotőr, minden imp'r'lista kémek gyöngye, rángatózott és vonaglott a székben, már amennyire a testébe vágó paprikás szögesdrót engedte. Srakker ügynök felvihogott, és megemelte a kezében tartott vadászpuskát.
- Kősó - magyarázta kedvesen. - Ilyen távolságról ugyan okozhat gondot, de megölni azért nem fog. Viszont piszokul fáj. Bizonyos értelemben ez is vele a célom.
A Word kitört fogai közül fájdalmas vinnyogás tört fel. A háttérben endless loopban pörgött a Balázs Pali CD, bizonyítékául annak, hogy Srakker ügynök semmitől nem riad vissza, ha példát akar statuálni.
- Tudod, az a baj - folytatta az ügynök -, hogy túlságosan... magabiztos lettél. Hogy sosem jövünk rá, kit képviselsz valójában. Aztán, persze, ahogy ez már csak lenni szokott, a rendszer úrrá lett a csodákon. Mert hát, ismerjük el, az a csoda is csoda, ami nem nekünk kedvez, rólad pedig, babám, sok mindent el lehet mondani, de azzal senki sem vádol, hogy hosszú távon a segítségünkre lettél volna. A segéded mindent bevallott.
Célra emelte a puskát, aztán jobbat gondolt, és a falhoz támasztotta inkább.
- Nos, jó volt ismerni téged - hazudta. - Készülj fel a legrosszabbra.
A CD-lejátszóhoz lépett, és ólomburkolatú tokjából kiemelt egy gonoszul csillogó lemezt. A fényvisszaverő réteg szinte emberi rosszindulattal villant meg a fénycsövek ráeső fényében.
- Fekete Pákó, endless loopban. Mert megérdemled.
Talán ez azért kicsit túlzás, gondolta, de aztán megkeményítette magát, amikor a sorozatos összeomlásokra, adatvesztésekre, hibásan formázott dokumentumokra, a temérdek elpazarolt erőforrásra és időre gondolt. A földalatti, elfelejtett bérházak pince-kazamatáit összekötő titkos installáció kínzókamrájának ajtaja jótékonyan tompította a Word elhaló sikolyát.

Ha lenne igazság, ez így történne.