Ma kitört belőlem az újító és a konformista szellem, és megegyeztek abban, hogy mivel elegem van a pizzából, szusit fogok rendelni. És lőn. A következtetés az, hogy ugyan az ízvilága nagy királyság, de kábé kétszer ennyit kellett volna rendelnem.

Merthogy. Találkoztam Ördögasszonnyal, Rejtő-hőssel és a Nagy Trollal, és elmentünk megnézni a Közlekedési Múzeumot. Óriási. A 424-es csodaszép, és volt Zisz is. Nagy, páncélozott, fekete, a szovjet Packard-plágiumok minden diszkrét, páncélszekrényekkel vetekedő báját idéző brutális rettenet. Szép.

Délután Trolléknál ettünk, ami nagyon jól sikerült (ezúton is kösz mégegyszer), ráadásul éppen idejében, mert már kezdett brüsszeli csipkét marni a gyomromba a sav. Egy kreatívabb mortyanás közben feltaláltam a magyaros szusit: egy darab karaj, szalonnába tekerve. Torma, az jöhet mellé, amúgy is méltatlanul alulértékelt fűszer. Jóval laktatóbb, szintén ízletes és emellett tápláló megoldás.

Most pedig lassan megemelem végre a hőszigetelt alvázamat, és elmegyek mulatni.