Amikor már harmadszor kaptam vissza az egyik projektet a Hivatalban, mert már megint valami formai jellegű ökörködést találtak ki, amit nekem kellett átvezetnem, a vigyorom kicsit hisztérikus lett. Végül előszedtem a BM Arest, szépen behasogattam az egyik iratköteget a feléig, azután kettétéptem a papírokat. Aztán kerestem egy másikat, és megismételtem. Különös és szentségtelen szertartások dívnak az embertől elrugaszkodott Hivatalokban.

Ezzel párhuzamosan ma felszegte bennem a fejét a Szórakoztató Fenevad, amely, ha letépi láncát, ahhoz vezet, hogy a hallgatóság fészkelődni kezd, mert az agyuk végigcsorog egész a hónaljukig, ahol kellemetlen, viszkető érzést kelt. Hagyjuk a filozófiát, a víziló fiát, mindent hagyjunk.

Ebéd közben a kollégám majdnem kiköpte a fagylaltját nekem köszönhetően. Szóba került ugyanis valamék főnökünk táncstílusa, amelyet legjobban bordákhoz szorított felkarral, grillcsirke-pózban való dülöngélésként lehet leírni. Mikor ez szóba került, én megjegyeztem, hogy "Úgy táncol, mint egy dodó." "De hát a dodó az ilyen kicsi és galambszerű, és nem tud repülni." Néztem rá, nagy, barna szemekkel, majd vállat vontam. "És kihalt, igen, ezt akartad mondani. Igen, nem tökéletes a hasonlat."

Aztán megjegyeztem a cseten, hogy a kannibálok kedvenc menüje a "breast plate", ekkor kaptam pár téglát. Megjegyeztem még sok minden mást is, de nem jegyeztem meg, mik voltak azok. Majd tessék szépen megkérdezni a nemrégiben vizsgálatra bocsátott pácienseket a pszichiátrián, nem jártak-e arra a mai nap folyamán.