Beginfile: 0915

A mai hírek. Egyrészt, röpke két óra alatt sikerült beérnem. Budapest felszíni tömegközlekedése halott, döglött, használhatatlan, büdös, fos és ehhez képest azért tán egy kicsit mégicsak drága, neh? Nem mondom, általában elég megbízható, de ha most mondjuk találkozóra mentem volna, kicsit se égett volna ám szénné az a szép arcom.

És közben Misztörendőzán tartotta a frontot idebent. A főnökség idiotisztikus baromságaival szemben. Először azt mondják, hogy az értékelésnél legyünk perfekcionisták, és csak azt fogadjuk el, ami pengén jóvá van hagyva. (Ezt mi betartjuk, mások kicsit enyhítenek a nézőponton, amúgy önhatalmúlag.) Utána meg megy a rinya, a nyafi, a rasszkaz és az ukaz, hogy túl alacsony lett az eredmény. Hát kéremszépen, csókolom a manikűrözött kezecskéket, ha irányítani akarjuk az eredményeket, akkor leszünk szívesek kommunikálni az értékelési feltételeket, neh? Neh?

Amíg írtam, bele is csapott a szar a ventillátorba. Ezek a rendkívül idióták ránk haragították az egyik bandát - meg vannak sértődve, és teljesen jogosan. Csak tudnám, ki volt az a hivatali csoda, akinek eszébe jutott, hogy így korrekt értékelési eredményeket lehet kapni? Misztörendőzán most tette le a telefont, és a szemén látszik, hogy ölni tudna egy bagóért.

Na, mindegy, mindenki, aki dolgozott már az álomigazgatásban, tudja, hogy megy ez. Persze, hős kormányunk leépít, hogy tudjon finanszírozni - ennek áldozatául esik néhány igazi, régivágású szakértő, és egy nagyobb halom nyugdíjaskorú naplopó. Én valószínűleg nem fogok. Addig legalábbis semmiképpen, amíg ez a két projekt le nem fut, mnyehehe.

Az Egyesült Államok a hírek alapján még mindig megvan, bár egy lelkes hurrikán láthatólag szívesen változtatna ezen. A terrorgyerekek is megvannak, de az a világvégevárás talán megalapozatlan lenne, mert Isabel aligha áll az ő zsoldjukban. De még kurva sok baj lesz velük, mert, hogy örök kedvencemet, Rejtő Jenőt idézzem, egész pontosan a Menni vagy meghalni című művéből: "- Szinzát pedig dobszóval nem fogják meg. Szerintem csak egy módja van a sikernek: ha valaki egyedül indul neki, és valami gyanútlan helyzetben hozzáférkőzhet a rablóhoz. Talán a saját emberei közül valamelyik bitang, a kitűzött jutalomért...". Na ja, csak a rosszarcú közelébe férkőző, kilóra megvett harcostárs nem hirdeti fényesen és csillogón valamék nagyhatalom szupremáciáját.

És bár sok szempontból egyetértek az amerikaiakkal (hubazmeg, de félreérthető volt ez az editálás előtt), sőt, a magam mindent lesajnáló közép-kelet-európai prebrüsszelita módján még kedvelem is őket, azért a kedvenc műfajom a szatíra, a kedvenc italom a whisky, a sör és a gin-tonic, kedvenc ételeim csípősek és károsak a nyálkahártyára, illetve a hasnyálmirigyre egyaránt. De ettől még van mire büszkének lenniük, és ordas baromság az is, hogy arányaiban több lenne a bunkó, mint itthon, az Intelligencia Kis Kárpát-medencéjében, ahol úgy úsznak a különböző gének össze-vissza, mint kolloid a centrifugában.

Kedvelem az USÁ-t, nah.

De azért mégis Moszkvába mennék el először, ha másért nem, hát ezért, vagy, oroszul tudók kedvéért, ezért. A hazai M2-M3 működik, meg korrekt, meg na, de ezekhez szépen összelopták az anyagot. Kár, hogy olyan kegyetlenül drága a városban az élet. Már egy félkilós doboz kaviár is 60 USD, ahogy hallom. Viszont mindig van Moszkovszkaja. Csak hát, nagy a szegénység is - nem biztos, hogy effektíve szeretném végignézni a középréteg haldoklását.

Fűzfán fütyülő rézangyal. Mire végiggondoltam, el is ment a kedvem. Mindegy. Vissza a mókuskerékbe.

Endfile: 1058