Tegnap délután megborult a benti gépem, most egy kölcsönmasináról űzöm az ipart.

Eszembe jutott a reggeli evolúció elmélete.

Először kezdi ugye az ébredező teremtmény azzal, hogy a beidegzett reflexeknek megfelelően megpróbál fotoszintetizálni. Aztán a rendszerellenőrzés felhozza, hogy a torokban szöttyögő zöldes színű váladékban méltatlanul kevés a klorofill, az egyéb forrásoktól meg megfosztotta az anyatermészet inherens részét képező, többmilliárd éve dúló DNS-másolási hibák sorozata. A lény, ami eddig növénynek hitte magát, bebizonyította, hogy mégiscsak ennél magasabb rendű szerveződés. Lehetne még gomba is, de az nem perspektíva, ezért negyedóra múlva ez a lehetőség is lecsorog a gyorsuló evolúció vécécsészéjén. Állatunk sürgősen megkezdi a légzőrendszerébe telepedett illegális bevándorlók kilakoltatását. A bootoló állat ezután megpróbál átállni szerves anyagok égetésére, de ahhoz meleg kell, meg energiaforrás, és reggelente egyik sincs. Állatunkban tehát megfogalmazódik a késztetés, hogy alantas ösztöneit kielégítendő, sürgősen keressen valamit, ami valaha élt, hogy felfalhassa. Ekkor kialakul egyfajta, tespedésre emlékeztető metastabilis egyensúly, amelynek egyik oldalán az van, hogy enni kéne, a másikon az, hogy a takaró túloldalán baszott hideg van. Az éhség nő, a hideg nem, állatunk tehát nekivánszorog a nagyvilágnak.
A reggelihez azonban szükség van bonyolult szervezői képességekre is. Ösztönszinten táplálkozva ugyanis állatunk azon kapja magát, hogy a párizsi műanyag burkolata a foga köré ágyazódott. Ekkor a kávé iránti vágy veszi át a vezető helyet. Ha állatunk előrelátó volt, van hideg és savanyú kávé, amit megmelegítve formába lehet pöckölni a homloklebenyt. Ha nincs, akkor marad az instant kávé, mint szükséges áthidaló megoldás, vagy a kávéfőzés, mint katasztrófaterv.
A kávé leérkezése után megélénkül a homloklebeny, és amit kapunk, egy magát egyre biztosabban emberként definiáló főemlős, aki elgondolkodva vakargatja az állát, és rácsodálkozik a még mindig hideg és szürke világra, és a hallgatag eget kérdezi, vajh' mi szükség volt erre az evolúció-dologra voltaképpen, ha az egész folyamat eredménye az, hogy reggel munkába kell mennie. A baktériumoknak bezzeg nem kell fizetni a TB-járulékot.

Rohadt filozofikus, neh?

Szíjaléjdör.