Elég szarul indult a nap, de a retyón megvilágosodtam. Helyzetemet elemezvén a következőket láttam érdemesnek arra, hogy megtárgyaljam magammal. Őszinte voltam magammal, ahogy azt urak között illik, és közvetlen is.

"Gyerünk, te szaaar! Gyerünk, bazmeg! Csináld, vagy dögölj meg! Mit képzelsz magadról, te kis fos, hogy csak itt lefekszel, azt' rinyálsz, bazmeg? Kelj fel, azt' csináld, te gyökér! Hogy a faszba mered sajnálni magad? Gyerünk, te kretén!"

Érdekes módon, ez rögtön el is űzte a rám telepedett ángsztot és depressziót. Most dühös vagyok, de ez olyan jó fajta düh. Csak tartson ki.