Tudod, vannak napok.

Vannak napok, amikor a szemgolyókon kiskubizó kis pilóta tör, zúz és rombol odabent, miközben szigszalaggal rögzíti az irányítókarokat, az entrópiára bízva a testedet, azt' vernyákol, ha az idióta netán elcseszne valamit. Vannak napok, amikor megbízol valakiben, hogy egy egyszerű feladatot elvégez, és azzal neked nem kell foglalkoznod - és utána kétszer annyi idődbe kerül, hogy helyrehozd, mintha egyszer megcsináltad volna magad. Vannak napok, amikor konstansan más hibái miatt szopsz. Vannak napok, amikor konstansan a saját hibáid miatt szopsz (a lényeg a szopáson van - miért hiányolod a pornót az életedből, ilyenkor megkapod fullfrontál). Vannak napok, amikor már röhögni sincs erőd az egészen, csak állsz, és nézel, az agyatlan düh befagyott vicsorgását próbálod visszafogni, és csak akkor engeded hosszabb pórázra, amikor már biztos vagy benne, hogy senki nem látja. Vannak napok, amikor az utolsó pillanatban kapsz észbe, mielőtt a bazmeget mondanál a főnöködnek, leépítési hullám idején. Vannak napok, amikor a telemarketingesek a hivatalban is utolérnek. Vannak napok, amikor földhözragadt idióták kommentálják a novelládat. Vannak napok, amikor másfél órányi ingyenes túlmunka után ülsz le blogot írni.

Vannak ilyen napok.

Az egyetlen jó bennük, hogy hamarabb múlnak el, mint Te.