hétfő, augusztus 02, 2004

...milyen kínos is lenne, ha kiderülne, hogy van lelkem, és pláne milyen kínos, ha elmondanám, hogy valójában, a legtöbb sorstársához hasonlóan, egyáltalán nincs (mindig) jól, vagy megelégedve magával. Höhö.

Na, most aztán mindenki rettentően meg van lepve, mi? A problémákról nem beszélünk, elvégre mindig van valami halvány esély, hogy elmúlnak maguktól. Na, relevációs másfél perc vége.

Vissza a munkafrontra.

Nincsenek megjegyzések: