A hiány néha az egekig nő.

Aztán rövid, de vehemens tudati kezelés hatására erősen meglassul. Nap mint nap új kerékvágás, csak megszólalásig hasonlít az előző napira.

Kreatív tevékenységem összesítése:

Ep.1 Nulladik változat - folyamatban
Ep.2 Frisshusi - folyamatban
Ep.3 VAT reclamation* - ötletelve
Ep.4 Shooting stars* - ötletcsíra
Ep.5 A mi fiaink - ötletcsíra
A világ, földi szemmel - beállt
Megélhetési regény - nedves álom

* munkacím, bár ha lesz angol változat, valszeg ez lesz.

Nem is látszik olyan rossznak az állás, mint amilyen. A látszat csal, ezért sosem kártyázom vele. Fegyelem kéne ide, emberek, de legalább kicsit tántoríthatatlanabb elszántság, mert ez a mostani kábé annyira van egyensúlyban, mint féllábú csirke a jancsiszöggel felszórt padlón. Vagyis nem kimondottan. (Jobban belegondolva, a saját lehetőségeim tudata az, ami igazán megszédít, vagyis az a megcáfolhatatlan meggyőződés, hogy bármi, de tényleg bármi, amit ezen a régóta mocsarasodó hazai fentezi/sci-fi-lektűr piacon reálisan elérhető - vagyis a legendás alakká váláson még jóval innen -, azt elérhetem. Úgy, persze, hogy egyáltalán nem vagyok elégedett mondjuk a történetszövési képességeimmel, az írói stílusommal, jadaa, jadaa. Szinte erőfeszítés nélkül jutottam egykori álmaim közelébe, és ez a leghosszabb, legfontosabb menetelés az, amitől a leginkább fázom.)

Nem értem én magam. (Erről, vagyis ennen magamról általában markánsabb a véleményem.) Mindegy, reménykedjünk, hogy a gondolataim között motozó feszültség nem valami rosszkevű és ingerlékeny illegális bevándorló, ami akkor érzi jól magát, ha megfeketedett takonygöbökké változtatta a homloklebenyemet.

Na, jó hétvégét mindenkibe.