Hüm, hát ez a hétvége... nem volt túl produktív, sőt, de azért élveztem. Bah, lóbráner.

Péntek. Először bizottsági ülés, tíztől kettőig, kis vitáktól eltekintve az érintettek minden lényegeset megszavaztak. Én nem szavaztam, mert én csak megfigyelésileg és pogácsazabálásilag vagyok jelen, ráadásul egyelőre nincs kedvem igazgatókkal, főigazgatókkal, kis-, közepes- és übermuftikkal bratyizni. Nem megy az öltönyöm színéhez az ilyen viselkedés. Délután gondosan kerülöm, hogy bármit csináljak, mégis haladok: a Traffic után több órányi billentyűverdesés a Need for Speed: Undergrounddal. Igen, kevéssé voltam kreatív. Ami azt illeti, ahogy vénülök (és ráncosodik szemem sarka, és érzem, ahogy tanyát ver az ízületeimben a csúz, és az a vicces nevű német doktor kezdi elpakolgatni a dolgaimat), egyre kontrolláltabb körülmények (vagy jóval nagyobb adag önfegyelem) kell ahhoz, hogy írni tudjak. Ez kínos, mert amikor a végén mondom, hogy checksum, a valóság meg a pofámba röhög törvénytelenül (hogy kiba kevés ez így, cimbora, pláne ennyi idő alatt), akkor még inkább megzuhanok. Pedig a potenciál ott van, csak tékozoltatik elfele, általam, általunk. És csak állok, és nézem, mint folyik ki a kezemből a talentumok halma. Ha végképp elfogy, újat markolok, és eltékozlom azt is. (Igen, többet kéne aludnom, akkor pozitívabban látnám a világot.) Jó lesz így, süsükém?

Szombat. Író-olvasó találkozó, három olvasó, és - a társulat csúcsformájában - kilenc író részvételével. Vicces volt, bár nagyon a seggére vertem a pénzemnek, és ahogy néztem, a résztvevők egy része pénzének is. Meg néhány sörnek. Meg volt egy Ballantine's is. A hozzátartozó bagóval egyetemben. Magam voltam a releváció, bazmeg. Egy manifeszt literátor, kérem. Szóval én afféle szatellitaként voltam jelen, végignéztem az olvasói oldalon megjelenteken, és úgy gondoltam, jobb, ha itt is csak megfigyelő leszek.

Vasárnap. Srakker felkel, hazamegy, eszik, beszélget, tévézik, punnyad, alszik, felkel, utolsó járművekkel visszatér a városba, találkozik Rejtő-hőssel, elissza a sörét, a whiskyjét és pöfékel mellé. Jóóó dolog néha a magány, főleg, ha az ember már hozzászokott.

Ma.

BBC-vel kell kezdeni, mert az még ebben a gottverdammte uborkaszezonban is jó. Némettel kell folytatni, mert azt már majdhogynem elfelejtettem, én meg itt ülök a képernyő meg a szélessávú internet előtt, és csak ma fogalmazódott meg bennem a lehetőség, hogy mi lenne ha... no igen. Ha meglesz a hivatalos végeredmény, azonnal szólok, de érzem, hogy az én kedvenceim nem lesznek benne.

Bár az én kedvenceim a német nyelv e-re-den-dő-en militáns hangzását támasztják alá. Jut is eszembe erről vidám kalandom a francia nyelvtanulással. Sokan hallották, de páran még nem. Ezért most el fogom mondani. Tudni kell, hogy a franciát, mint EU-s munkanyelvet, legalább háromszor újrakezdtem, majd, kiszámíthatatlan hivatali időbeosztásom miatt, abbahagytam. Nomármost, második turnusban volt szerencsém találkozni a supermarché - szupermarket - szóval, amit a csoport, angol alapműveltsége míján, meglehetősen britesen bírt kimondani. Megy körbe a szó, próbálkozás próbálkozást követ, a tanárnő arca egyre szomorúbb. "Ne ilyen angolosan", mondja, de érzi, nincs remény. Srakker ügynök ekkor, aki amúgy arról híres, hogy relatíve hamar elsajátítja a kiejtési szabályokat, magához ragadja a szót. "Nem úgy kell azt!" Tanárnő arca felderül. Ekkor Srakker ügynök arcán gonoszdi vigyor terpeszkedik el, és elhangzik az, hogy "Hallottátok: nem szabad angolosan ejteni! Úgy kell mondani, hogy zúpama'kt!" Akkor végre láttam vasvilla szemeket mereszteni az amúgy békés természetű, igazán jobb sorsra érdemes franciatanárnőt. Az ember azt hitte volna, hogy az Európai Unió és az in diversity we trust (vagy hogy mondják) korában a német-francia ellenségeskedésnek is vége van, akár a Twin Peaksnek.

Ezt meg itt olvastam, és elképzelve a jelenetet, hangosan felröhögtem.

"Australia's Foreign Affairs Minister, Senator Gareth Evans, once famously told the then-governor of Hong Kong, Chris Patten, whose family pet dog was missing that he should check the nearest Chinese restaurant.

''They'll turn it into hors-d'oeuvres for Deng Xiaoping, who I am told eats four puppies a day,'' he said.

Fortunately the senator was spared any serious repercussions as his comments were greeted with a very-undiplomatic sense of humour.

The Chinese embassy in Canberra stated: 'We are unable to comment on Mr Deng's culinary habits, but four puppies a day seems a little excessive.'"

Most meg valami történt a vérnyomásommal (felment), a kárfelmérés még folyik.