Raaargh. A két kávé összefonódott és megtámadott. A stressz még mindig megvan, köszöni szépen, de most már enyhült, ugyanis most azon gondolkodom, hogy előbb a gyomorfekély, és utána az elalvás, vagy fordítva.

Oh, igen, és a Frontline-ban lesz egy Hat vödörnyi piros pixel című epizód, de a tartalma legyen meglepetés. Hehejj, pénteken haladtam a 2. epizóddal (látom én már, hogy péntek lesz az írásnap - kettőkor végzek, utána még van időm filmet nézni, zabálni, füstölni, kávézni, és mikor már mindenből kifogytam és oldalt nyomja a halántékom a nagybötűs Ihlet, még írni is).

Most már csak azt kéne kitalálnom, tényleg, hogy hogyan fogom befejezni. Mert azt még nem tudom. (Ha a főhőseim a kezükbe kapnának, katéterre csatolva tölthetném az életem hátralévő részét, ezt lefogadom, és a legizgalmasabb dolog, amiben részem lenne, az lenne, hogy hallom a saját életfunkcióimat jelző gépek hangját riadóba fordulni. Az én főhőseim ugyanis az alaposságukról híresek.)

Micsoda perspektívák, kérem.

* * *

A hivatali e-mail címemet betámadták a bitvírusok. Abba lehetne hagyni.

* * *

No, 09:03-ra úgy néz ki, rend teremtődött bennem, úgy-ahogy. A zavaró dolgokat betömködtem a szekrényekbe és a fiókokba, most már csak földrengés ne legyen.