Mai eredményünk:

Induiamael (ejtsd: Indujjámáel), a számítástechnika ördöge.

Tudom, gyenge, de ma jobbra nem telik. Elvileg szerdán megyek el szabadságra, de végül is, a fasz se tudja, mi lesz itt addig. Akkor talán arra is lesz időm, hogy szintre hozzam magam azokkal a dolgokkal, amiket embereknek megígértem. Égnie kellene a pofámnak, de most ahhoz is fáradt vagyok.

A gázvezetékekben még van nyomás, így arra is van esély, hogy holnap reggel még zuhanyozni is fogok tudni. Azután viszont, hogy ez - mármint a nyomás - megszűnik, ki kell találnom valamit arra, hogy szüleimhez is eljussak, ahol megmoshatom a szennyes testemet, meg gép elé is kerüljek. Alighanem az lesz, hogy tíz óra tájt megindulok haza, végigszüttyögök a városon, aztán ott alszom, hogy reggel keresztülverekedjem magam a csúcsforgalmon.

Micsoda kilátások. Jobb, mint egy köztéri bitófa, komolyan.

"Aah, comrade. You're alive. Good. Good for you."