Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy láthatatlan dokumentum-keselyűk köröznek a fejem felett, arra várva, hogy mikor esem végre pofára, mert akkor majd végre lesz vacsora.

Nomármost, szerintem erre még várniuk kell egy darabig, de a fene tudja, elvégre ebben a sivatagban elfelejtették rendesen kitáblázni, merre is húzódik az aknamező.

A sötétben ezalatt ordas baromságok lengetik rusnya fejüket, irdatlan tömegük elől összébb bújnak az aktahegyek.

Helló, Hivatal.