Szóval az úgy volt, hogy végül csak kikapcsolták a gázt. Péntek óta nincs. Ez a koffeinellátás színvonalán nem változtatott, mivel van villanyrezsónk és teavíz-forralónk is. A tisztálkodás viszont az átfolyó vízmelegítő nélkül legalábbis kalandos. Kétféle metódus is létezik a kiesett szolgáltatás áthidalására.

a) "A kényelmi szint nukleáris világégés esetén is változatlan." Blimey módszerének lényege, hogy kellő mennyiségű vizet forralva villanyrezsón és azt összekeverve a csapból áradó jégkásával, egész pontosan egy kádnyi kellemes hőmérsékletű fürdővíz nyerhető. A módszer hátránya, hogy meglehetősen sok időbe telik a terep előkészítése, amellett folyamatos megfigyelést igényel, különben a konyha alakul gőzfürdővé, ami nem kívánatos mellékjelenség.

b) "Zsiralmam, fohászatum." Az általam alkalmazott módszer a látens rozmár-gének felébresztésén alapul. Lényege, hogy a hőpajzs felvonásával elkerüljük a kihűlést, amíg a csökkent hatékonyságú tisztítószereket felvisszük a bőrfelületre, majd magas nyomású vízzel dekontamináljuk magunkat. (Hímnemű olvasóim figyelmébe: ebben az esetben egyáltalán nem ott fázik az ember legjobban, mint azt elsőre gondolná. A nyerő licitet az az élmény szolgáltatja, amikor a hűtőfolyadék a gerinc mentén csorog alá, játékosan végigcsiklandozva az összes érintett idegvégződést.) Ilyenkor szó nincs ám boldog dudorászásról meg önfeledt dörzsölgetésről. A szintidőm - közmondásos alaposságom fenntartása mellett - két és fél perc környékén van.

Hozzák vissza a gázt, különben itt hamarosan népharag lesz.