szerda, július 27, 2005


Sajnos, nekem is vannak álmaim. Az egyiket épp most cseréltem egy vödör pattogatott kukoricára. Idővel elkapom az illetőt, akivel az üzletet lebonyolítottam, felajánlok neki egy tányér alig használt ukrán vesét, és visszakérem a terveim. Ha nem adja, feláldozom a zsebkendőmnek.

Velem lehet tárgyalni.

Nincsenek megjegyzések: