Kellemetlenül sok fénykép készült rólam csütörtökön. Ha ellopták a lelkem, az idővel csak feltűnne. (A távolság jól áll, de láttam már rosszabbat is.)

Ami a szombati játékot illeti, nagy királyság volt, Trollnak külön köszönet a vendégszereplésért. Azért volt pár olyan jelenet, amelyet a művelt angol "downright disturbing"-ként aposztrofálna. Hát hiába na, a szükség nagy úr, az elhatalmasodó őrület és a frissiben szerzett taktikai érzék meg még nagyobb.

Nem idézem egyiket sem, mert még megtalálja a blogot egy zugfirkász, oszt' egy sajtóper sem mossa le rólunk, hogy szociopata, beteg korcsok gyülekezete vagyunk. (Oszt' közben csak a karaktereink, és azok közül sem mind. Csak olyan... hatvan-nyolcvan százalék. Vigasztalja a tudat ezen elképzelt valóság lakóit, hogy önjelölt megmentőik foggal-körömmel ragaszkodnak a küldetésükhöz, ha már az alapvető társadalmi értékekhez nem is.)

Vasárnap születésnapi ünnepség volt, édesanyám volt a szerencsés nyertes. Elvoltunk, bár keveset aludtam, és a fejedelmi ebéd után alapvetően csak heverni tudtam, esetleg bután nézni, ha nagyon összeszedtem magam.

Ma hasonló a helyzet, ezért elkezdtem gyűrni egy kicsit az Adminisztratív Foshalmot. Agy nem kell hozzá, viszont hatékonyan átmozgatja a dühöngésért felelős mirigyeket.