Szimplán szarul vagyok. Nincs is mire fogni. Ebből a melegből már elegem van, mondjuk, de az, hogy az Aszfalthúzó Nyálkapók hálót szőtt a hörgőimbe, azt nem indokolja semmi. Egész autópályákat köhögök fel reggel, sávostul, fizetőkapustul, és ez azért a harmadik napon már meglehetősen unalmas.

Emiatt ingerlékeny vagyok, és a kelleténél olykor őszintébb is. Mondjuk azt nem értem, miért érzi kötelességének a környezetem (értsd: a családom és a felmenőim ismeretségei), hogy véleményt nyilvánítsanak rólam olyankor, amikor ezt nem kértem, és nem is érdekel. Háromból csak kettőnek mondtam el, hogy mi az álláspontom a kérdésben.

Kiválasztottam magamnak egy fordítást, de nekiállni szerintem csak holnap fogok.