Az elmúlt két napom a munkáról szól. Ez még velem is előfordul. Érdekes módon a mániás-depressziós, passzív-agresszív viselkedésminták egyre különösebb szuperpozíciójából kis kivételektől eltekintve normálisan viselkedem, azzal az aprócska kitétellel, hogy annyi a szociális életem, mint egy matyóhímzéses párnahuzatnak. Tehát úgy nagyjából nincs. Bár azért két nap nem egy remeteélet, ismerjük el.

Tudtam ám én, tudtam, hogy nem csak ott kellett volna az időmet tölteni, ahol effektíve voltam, hanem ott is, ahol nem (csitt, ne többet, mert még megsértem itten az adatvédelmi törvényt, ugye; most már mindenki adatát kőkemény biztonsági intézkedésekkel kell védeni, kivéve persze az enyémet. És talán a Tiédet, kedves olvasó, de mi legfeljebb az oly ritka kivételek valamelyike lehetünk, átcsusszantunk a fotonokat is megnyomorgató eresztékek között - az ezerszemű argosz csakis a mi érdekeinket figyeli. Ja. *SZLÖRB*.)

Kezdem én itten nem érteni, hogy voltaképpen mit is csinálok, minden olyan bonyolult. Nincs adat, vagy ha van, az olyan is, ha nem olyan, akkor kezelhetetlenül sok. Ez már csak az adatok szokása.

***

Természetesen nem múlhat el vámpírosdi anélkül, hogy a gótikus horror hangulatot fel ne feszítsük valami nyújtópadra. Paszulykarót még nem sikerült kiborítani, a kísérletek folynak.

***

Új hangeffektek, magyar nyelvű képregényekbe: *FÖRM* (hajleüvöltésre), és a *CSÖRÖMP* (gránátra, csavarra, leesett kávéscsajkára, a lényeg, hogy fémből legyen és kemény felületre essen).

Mostanra ennyi.
Holnap új nap, szurkolás, meg minden.