Na, elkúsztam idejekorán a bizottságosdiról. Egyelőre úgy tűnik, hogy a dolog működni fog, addig legalábbis mindenképpen, amíg a pénz szóba nem kerül, mert az még a legbensőségesebb kapcsolatoknak is képes alávágni, hát még ennek. Mindegy, kíváncsi leszek.

Az ásványvizelésre nem került sor, mivel laza mozdulattal bekúsztam a hátsó sorba, és nagy átéléssel adtam elő a minden valamirevaló társaságban elengedhetetlen Háromlábú Bográcsállvány szerepét - hagytam a nagyfiúkat, nagylányokat játszani, különben is, én csak amúgy konzultatíve voltam jelen, ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy megzabálom a pogácsát, megiszom a kávét és nem szólok hozzá, csak ha már nagyon muszáj.

Így hát le se bőgtem. Azután, felszabadultan, boldogan, belöktem egy Red Bullt és két kék (Új! Krémesebb!) Balaton szeletet, és most energetizálva, hazai bölcsességgel jól felszerelten küzdök az Adminisztratív Foshalom és a saját lükeségem miatt felhalmozódott teljesítéselmaradás bepótlásának feladatával, mert jövő héten szabadságra megyek. Jól. És írni fogok. És inni. (Mit inni, vedelni!) És két pofára tömöm magamba a kalóriát. És jóféle emberekkel fogok találkozni. És most már tényleg elmegyek lőni (ha sikerül megszervezni a Lúzerkommandót). Sőt, az is meglehet, hogy a változatosság kedvéért végre kialszom magam, és ezzel eltüntetem a karikákat a szemem alól. Bár ez már színtiszta fikció.

***

Visszaolvastam a 2004. január 10-i és a 2004. január 21-i postomat. Megállapítom, hogy a hülyelúzer és a lelkeslúzer fázisok között pontosan 11 nap a különbség. Ez baj?
Mindegy, most jól érzem magam, és egy ideig nem is hagyom, hogy ez elmúljon.