Försztimpressön.

Ülök az irodában, próbálom eltávolítani az exponenciális csipákat a szememből, és úgy-ahogy emberszabásúvá fejlődni, de mihamarább. Új kolléganőt körbevezetik a Főosztályon, kísérő kolléganő benyit, és elhangzik az újév legfelemelőbb dicsérete:
"Itt Misztörendőzán és Srakker van... és most egészen rend van."

Micsoda szerencse, hogy az ünnepek előtt felrobbant hivatali gránát a helyiség ablak felőli oldalán végzett csak látványos pusztítást. Az ajtó felőli oldalon csak a szétdobált dossziék, és a soha fel nem használt nejlontokozású CD-k maradtak. Rend van. Ja. A fejemben is. Mint mindég.

Most befejezem ezt a postot, mert most jön a visszaemlékezés, az elemzés, az értékelés és az izomból kurvaanyázás.