Fura.

Van egy olyan érzésem, hogy ha véletlenül lesz egy-két öltözet Armani vagy Versace öltönyöm, vagy tuggyafasz, mi mindent szoktak még hordani gazdagemberéknél (azért valószínűbb, hogy továbbra is, csakazértis konfekcióöltönyöket fogok vásárolni és hordani, még ha történetesen sok pénzem lesz is, mert azok olyan diszkréten esetlenek tudnak lenni, és egy Bürokrata él-hal az ilyenért), tehát, ha ez a valószínűtlen eset bekövetkezik, a reprezentatív ruhadarabjaim zsebében is lesz egy üres doboz Lucky Strike, a csomagolásról letéphető zárószalag és a fólia, összegyűrve, két archaikus papírzsebkendő, és egy sötétkék Güntherfresh Orbit, benne egy szem drazséval, és egy folder kés.

(Mert az olyan macsó, ugye, meg tapasztalatom szerint mindig, de mindig az van ám, hogy ha éppen nincs nálam, akkor valamit el kéne vágni, ami az egyébként rendelkezésre álló erőforrásokkal csak jelentős többleterőfeszítés-befektetéssel alakítható a kívánt formára. Tipikusan ilyen például a HP LaserJet C7115A jelű nyomtató-toner, amelynek kis sűrűségű polimer csomagolását eltépni szinte lehetetlen, de egy - Hai-yaaa! T-Schlink! - szúrással átszakítható, és utána már könnyű dolga van bárkinek, aki igazán nyomtatni akar.)

Mert ez eddig valamennyi öltönyömre igaz volt és igaz lett legkésőbb három nap múltán.

A szokások rabja vagyok.

***

Talántalán sikerül megoldani, hogy az Írókör elé újabb répát helyezzünk, amiért megéri továbbra is a magasba törni, meg minden. Persze, aljas személyes indokok és a csordaszellem létrehozása, illetve fenntartása is vezetett ötletem kidolgozása során. Az Ötlet jelenleg még embrionális állapotban van, de talán működhet, álomnak nem rossz. Nagyon nem rossz. És az Írókört, mint valami rossz vámpírt, a mi álmaink tartják életben, hej de patetikus.
Eddig Mentorunkkal és Rejtő-hőssel beszéltem a dologról - az elv (ami meglepetés) működhet, a gyakorlati megvalósítás az, ami rögtön három helyen besülhet. De távlatnak, nos, egyelőre mindenképpen megteszi.

Na, over and out.