Holnap kiderül, szertve tiszteltek, hogy a szociális fóbiám előjön-e, vagy sem. Furcsa, miket kényszerít rá az emberre ez a szar. Ha idegenek közelében vagyok, két kézzel fogom a csészét, akármekkora is. Húzóra lehajtom, feketén - mert mind a cukor, mind a tejszín mellémenne -, pedig nem is szeretem úgy. A második kávé már könnyebben megy, a harmadik meg teljesen természetesen lecsúszik, ahogy azt az ún. normális emberek inni szokták.

Egy héten keresztül ezzel kábé kétnaponta megküzdeni (mert hogy még rendszertelenül is jelentkezik a mocsok), nos, nem volt az a prosztataroppantóan kellemes élmény. De lenyomtam, nap végére mindig. És az az igazán humoros ebben a dologban, hogy tudatosan persze tisztában vagyok a ténnyel, hogy a) ez itt egy fóbia b) semmi racionalitás nincs benne c) némileg kűnosz, szoposz és kübaszthenész, ahogy a híres görög kórus mondja, és persze eközben mégis megtörténik. És most kiderülhet, hogy a sok Valóban Fontos Embernek mennyire tűnik fel Srakker papa sok apró, kínos epizódja az ásványvízzel.

Juhé.