"And then along came a boy with a wide smile and an imaginary shotgun." Erre a mondatra lehetne novellát építeni, de egyelőre várhatóan nem fogok.

"A 'yes' is a yes. A 'no' is no. That is crystal clear among us. That is the reason we usually say 'maybe'." Ez meg a Frontline-ba lesz. Van még egy jelenet, ami egy ideje foglalkoztat, majd két epizód múlva alkalmam is lesz elröffenteni. Persze időnként azért aggódom, mert egyre inkább úgy érzem, hogy ezt a szekeret egyedül lökdösöm, és ha én beleunok, belefáradok, vagy mással kezdek el foglalkozni, akkor behal az egész. És mivel a nagybüdös Egész - a grafikai meló, a beírások, az egész szkript átkonfigurálása a látványbeli kívánalmaknak megfelelően (ez úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen) a kiadó-keresés, a szerződés (ez már sci-fi kategória), és az egész basz sínen tartása - akkora feladatnak látszik, hogy a végét már elnyeli a distance fog, időnként elfog az aggodalom. Az a baj, hogy ezt a jelenséget én már láttam, nem egyszer (órákon át tudnék regélni a besült projektekről). Nem akarom ezt is a Developer's Hell-be küldeni. Zsúfolt az a hely már amúgy is, a bővítésre meg nincs előirányzat. Egyelőre nincs baj, de a tendenciák nem jó felé mutatnak.

* * *

A Four more beers! parti Rejő-hős mikrobiológiai megtámadtatása miatt elmaradt. Dubya vezet. Egyelőre 249:242 az arány, 3:11 AM ET-kor, és minden szem Ohiót figyeli. Remélem, ezek a pöcsköszörűk nem szavazzák be azt az egyszerű arcú legényt a már amúgy is kissé csatakos és kellemetlenül szerves elnöki székbe. Nem tudom, hogy Kerry mennyivel lenne jobb elnök, de azért reménykedem. És igen, az Egyesült Államok jövőbeli viselkedése igen erősen fogja befolyásolni az én életszínvonalamat és keretfeltételeimet. Ezért aztán annyira vagyok érintett, mint amennyire egy, amerikai állampolgársággal nem rendelkező személy érintett lehet.

* * *
Visszatér a spam. Állítólag tényleg borzalmasan rossz volt, a jenkik ellátmánya legalábbis nagyságrendekkel jobb volt.

* * *
Tegnap sörbe fojtottam a bánatomat, mert főiskolás ex-csoporttársam visszatért Brüsszelből, ahol a feleségével lakik. A felesége tolmács, ő háztartásbeli. Egyenlőség van itt, kérem. Félelmetes figura, nagyon békés és joviális arc, amúgy ex-Malévos, tehát volt miről sztorizgatnunk. Aztán neki találkozója volt, nekem meg sürgős aludnivalóm, szóval még este tíz előtt rekesztettünk. Ettől függetlenül ma úgy kellett előmásznom az ágyból, hogy előtte le kellett lökdösnöm magamról a kriptafedőt, amit valami gondoskodó álommanó pakolt a kanapé fölé. És ismét indul a hörcsögmeghajtású erőmű.