-Hé, ez csak egy Mama-szan - mondta Zook. - Maradj már agyadnál, idióta!
- G.I. number one! - mondta erre Mama-szan, és térdre esett, de én éltem a gyanúperrel, és fedezékbe húzódtam, meg vadul pislogtam a Thompson irányzéka mögül. De azért a hűtött konzerv zöldborsó rohangászott föl-alá a hátamon a jelenet láttán, és még most is, ha visszagondolok rá. Azt hiszem, kezdem megérteni az időnként teljesen begőzölő amcsikat. Merhogyugye, szép és jó, hogy a Men of Valor csak egy lövöldözős játék, ami tudvalevőleg a lövöldözésről szól, így az átvezető videók rendszerint ezt készítik elő, na de amikor a valóságban eltávon be nem rúghatsz, a helyiekkel nem érintkezhetsz, amikor mindenben ellenséget kell gyanítanod, amikor csak csoportban és fegyverrel járhatsz, amikor a célpont nem felismerhető és néha egy tizenéves vagy még fiatalabb fegyveres kölyök képében érkezik, akkor mégis mafasz? Amikor az egyik arcon csókol, a másik meg megpróbál kipicsázni, és nem tudod, hogy melyik melyik, akkor hogyan állsz a helyiekhez? Wöeee, komolyan. Fos munka, nem vállalnám. (Más kérdés, hogy alkalmas se vagyok rá, de ez elvileg kiképzés kérdése, tehát elvileg, nagyon elvileg még meg is lehetne oldani.)

Nemtom, azért nekem a pixeldzsindzsa és a kövek a barátom, a zsákmányolt SKS a barátom, és a kézigránát a legjobb barátom mind közül, még ha a vietnami szövetmellény varázsosan ellenáll a zárt térbe bevágott robbanószer repeszeinek és légnyomásának, akkor is. Ha én lehetnék ilyen szerencsés... engem valahogy mindig levetkőztet a gránátnyomás. Félelmetes hangulatot teremtettek a fejlesztő arcok. "Paranoia is your little friend."

"Hé, ez a nő egész jól néz ki. Csak az a nagy baszom puska, az ne lenne a kezében. Hé! Mér' engem néztél ki? Csak mert néger vagyok?"

"Honnan lőnek? Honnan lőnek? Srácok, az Isten akárhová tegyen titeket, kapjátok már le, mert nem merek megmozdulni."

"Waaaaaagh, kinyírlak titeket mocskokhubazmeg, mennyien vagytok."

"És akkor most megsétáltatjuk rajta a tüzet, hadd feküdjön, úristen, kifogytam, hol egy fedezék?"

"Na, te se mész már haza. Hü-haaa. Az a baj, hogy valszeg én sem."

A Thompson jó. Csak amikor harminc méterre kell vele lövöldözni, akkor derül ki, mennyire nem pontlövő fegyver. Az SKS szintén jó, félautomata, tizes tár, tisztességes sebzés, és el lehet vele találni egy tehenet az alagútban, ha az le van kábítva, viszont csak akkor lehet benne tárat cserélni, ha kifogyott a lőszer. És közel sem lehet vele olyan gyorsan durrogtatni, mint egy M14-essel. 450 leadott lövésből kábé 70-szeres virtuálgyilkos bírtam lenni. Ez elég fos. Viszont nálam gyorsabban senki sem vetődik fedezékbe, ezt Zergling is bizonyíthatja.

* * *
Este átjött Rejtő-hős, megdumáltuk, hogyan bántak el vele a Kettes Számú Célpontnál - elég kisstílű volt a dolog, meg kell hagyni, és még akkor is dilettantizmusról árulkodik, ha a bánásmód szándékos, és nem hazai viszonyok nem ismeretéből fakad. Hagyott nekem egy langyos sört, mostanra már bizonyára kihűlt, ezért nekem jó lesz. Egyelőre úgy tűnik, hivatalnok maradok, már ha a másfél mázsás zsírdisznó (TM) el nem röffenti magát az asztal alatt. ("Nesze, korpa.")

* * *
A Wolf's Rain még mindig nem rossz, de - kövezzetek meg - akármit sulykoljanak is az írók, én még mindig bármikor az emberiség oldalára állok bármilyen állattal szemben. Az elmúlt x ezer év technikai fejlődése mit sem változtatott azon, hogy alkalomadtán megpróbál megcsócsálni minket ez vagy az, az a természetes védelem meg, amivel Természet anyánk (bah!) el bírt látni minket, igen alacsony fejlesztési költségvetésre utal. I vote with a bullet. Ami persze nem azt jelenti, hogy hülyemód neki kell állni elpusztítani mindent, ami speciális körülmények között veszélyes lehet, hanem azt, hogy ami már veszélyes az emberi életre nézvést, azt el kell törölni, ha már egyszer mindenképpen oda kell menni.

A cinizmusom kaffog és nyálzik, de eddig még vissza tudtam rángatni. ("Wulfi! Ül!")

* * *
Zerglinggel van egy világborzasztó ötletünk, de még nem tudom, mit lenne érdemes inkább gyártani belőle. Majd megpróbálom megbeszélni vele, hogy hadd írjak belőle egy novellát, de szerintem nem lesz akadálya.

* * *
A jövő évi szopás már kialakulóban: a Másfélmillió TP Magyarországon, ahogy elnézem, vidám fáklyásmenet ahhoz képest, ami nekünk most kinéz. Áohoá-háohoá, hogy a Medal of Honor ismeretlen német katonáját idézzem.

Most ennyi. Akartam írni a csodás hülyegyerekről, aki az atomtechnika ellen protestál, miközben még az elemi kinetikát, így annak gyakorlati vonatkozását, az atomvonatok féktávját sem ismeri, de a hír időközben elavult. Azért nagyon nem szívesen lennék a szerencsétlen idióta szüleinek a helyében. Huszonhárom éves volt, előtte volt még minden. Az volt az ő nagy baja, hogy egy csontig pakolt szerelvény is előtte volt...