Rolling, and throwing, consoling
Everything that goes this far
Joking and hoping, revolting
All that shit that's who you are
Holding, and scolding, revolving
Peel it back, reveal the scar.
Loathing, exploding, controlling
This is what you really are.

Korn - Blame

(Update: magamról beszélek, nyugalom. Magamról. És most tedd le szépen a péklapátot a földre. Úgy.)

A hétvége, mint a legtöbb hétvégém, felemás volt. Péntek este irodalmi dagonya, a maga módján jó volt azért, főleg, mert túlvásároltuk magunkat sörből és whiskyből, a túlélőket pedig szerencsésen kimentettük. Találkoztam egy halom értelmes emberrel, és ez jó. Kaptam egy stilettoszúrás-jellegű kritikát, még egy kicsit vérzik, de már majdnem összevarrtam mindent, ami megsérült. Akkor és ott még nem éreztem semmit. Utána kicsit szarabb lett. (Ilyen vagyok, kész. Néha a lelkemre veszek dolgokat, néha meg nem. Néha csak később veszem észre. Viszont a céltalan indulat azért jó, mert ma is ébren tart, ha egy kicsit megvakargatom a felszínét, különben már rég bealudtam volna - ahhoz meg túl ványadt, hogy káromra legyen.)

Szombaton, miután kivergődtem az ágyból, olvastam egy kicsit, pizzát rendeltem, leáztattam magamról a felső hámréteget forró vízben, mert Zergling, aki az ex-munkahelyének elkészült projektje alkalmából bulizott hajnalig, még vadul gyűrte a REM-fázist. A réz négy órán keresztül sikoltozott és könyörgött, de én kitartó voltam és kegyetlen. Aztán, aztán, miután vertikálisba kapcsolt, felpakoltam még egy-két vezérlőprogramot a gépemre, mert ha már végképp nem tudok magammal mit kezdeni, gyorsan széttrancsírozom a Windowsom, majd káromkodva újrainstallálom. (Ez még csütörtökön történt, ha jól emlékszem.) Most már úgy néz ki, mint amin végigsöpört egy format-lavina, és ez határozott fejlődés. Miután ezzel végeztem - illetve félbehagytam -, átügettem Rejtő-hősékhez, ahol Hálózatot játszottunk. Azt kell mondjam, bár a parti több mint fele lecserélődött, az új játékosok szintén profik, jól játszanak, és jó is volt a hangulat nagyon.

- Tényleg, Jacques, édesanyád jól van?
- Persze, hogy jól van, kemény asszony...
- ...elvégre megszült egy kockakövet, és fel is nevelte...

(Valahogy így hangzott.) Megint beszivárgásos műveletet bíztak rám, holott tudhatnák, hogy a múltkori hasonló próbálkozás is heveny géppuskatűzzel, gyalogosharccal, robbantásokkal, gránátokkal és alkalmankénti kínzással végződött (mindet mi csináltuk, a kínzás kivételével mindben részt is vettem, azt ugyanis Lord Brightwoodék végezték, én csak kint undorodtam). Nem. Tökmindegy, hogy mennyire megalapozott az álcánk, mennyi pénzt öltek a hátterünk megerősítésébe, mennyire bombabiztos a pozíciónk, mi a végén úgyis lövöldözni fogunk. (Az pedig, aki egy himalájai útra magával visz egy Thompsont 300, valamint .30-as géppuskát 2000 lőszerrel, az hülye. De engem ezért szeretnek. "Ömm, Mr. Grierson, kitalálom, ön valójában nem geológus, ugye?" - kérdezte egy rendőr, miután átkutatta a csomagomat.)

Vasárnap hajnali négyig játszottunk, utána hazavergődés, alvás. Utána ebéd, szenvedés a gyomrommal, beszélgetés. Édesanyám ex-kolléganőjének kajaszállítás, jutalomcsoki bezsebelése. Ambivalenssel találkozás megtervezése, eltévedés, odatalálás, Ambivalens új lakásának megtekintése (kurva jó, ízlése is van és pénze is, mert tápos). Irány haza, Srakker ügynök gépet éleszt, installálgat, elvan, kajál, lefekszik, alszik, közben próbálja megnyugtatni magát. És mert Srakker ügynök az ilyesmihez már hozzászokott, negyed óra múltán bealszik, mert Srakker ügynök, ha csak teheti, alszik.

Ma reggel bejöttem és masszívan utáltam a világot. Gyengének érzem magam, mint egy kölyökmacska, de ezen hamarosan túlleszek, vagy így, vagy úgy. Veseszagú a levegő Misztörendőzán pezsgőtablettájától, odakint vigasztalanul pötyög az eső, az ég szürke és alacsonyan lóg. Mi ennek ellenére szénné röhögjük magunkat Misztörendőzánnal, mer' hülyék vagyunk.