Szombat után már nem is igazán vártam, hogy megérkezzen a levelem. Most mi a fasz lesz?

* * *

Írtam, haladtam pár panelnyit, bár persze nem túl sokat. ("Ó, Brutus, hogy írna valaki zsidó vicceket a BIOS-odba, próbáld már meg kideríteni, hogy honnan ölik a bizonyítékainkat. Vagy, ami még jobb, tehetsz is ellene valamit...")

* * *

Játszottam, úgy benéztünk egy csapdát a partival, mint annak a rendje, de van egy olyan érzésem, hogy tízből nyolc-kilenc nézte volna be ugyanazt, ugyanúgy. Nálunk az arány ötből öt volt. Mindenki beszopta. Így működik egy jó csapda, ami azért kínos, mert ha a mesélő e szempontból túl jó munkát végez, ki kell irtania az összes karaktert. Ez még folyamatban van, de azért biztosítást nem kötnék magunkra.

- ...és a fejét zsákban vitetem Hasegawa ezredes sírjához - mondta a drága, jól bevált régi nemezisünk.
- A sírjához?! Azt sem tudják, hol a teste! - felelte Lord Brightwood, majd zavartan folytatta. - Tudniillik feloldottam savban.

Ó, lordom, ezt úgy nézem, megcsináltuk. Na mindegy, ez későbbi probléma.

* * *

Amúgy a májdarabokkal dúsított kacsazsír annyira addiktív, hogy vagy be kéne tiltani, vagy jövedéki adót kéne rá kivetni. Az amúgy is kissé krumploid alkatomnak meg nyilván nem tesz jót.

* * *

A Vampire: Bloodlines meg azért jó, mert senkinek nem tűnik fel, ha egy hullasápadt, kicsit csücsöri ajkú honpolgár talpig véresen, öltönyben, a kezében tűzoltóbaltával grasszál végig a jól kivilágított főúton. Ez olyan... megszokott.

- Hé, ki az a csóka azzal a nagy benga fegyverrel? - kérdezheti a hátam mögött egy újonnan belépett rendőr.
- Hagyd csak, csak Mr. Wächsner az - feleli erre tapasztaltabb kollégája. - Törvénytisztelő állampolgár, és komolyan, olyan, akár egy szent. Emberibb az embernél. Bár néha van ez a furcsa szokása, hogy ha meglökik, vagy csúnyán szólnak hozzá, kiszívja az ember összes vérét, és eldobja, mint egy rongybabát.
- Aha. Az, hogy riszálja a seggét, amikor fut, az jelent valamit?
- Hm. Bizonyára azt tanították neki, a vicces fiúk, hogy ez az a bizonyos ragadozóian elegáns mozgás. Szerintem átverték.
- Értem. Van még kávé?

Szóval a WoD amúgy olykor vérlázítóan klisés megoldásaihoz képest egészen korrekt történetet kerekítettek a kedves fejlesztők, azt kell mondjam. Tippem már van, hogy mire csavarodik fel ez a Nagy Egész, de azért a nyakam nem tenném rá. A főszál egyik fejezete meg kimondottan gyomorforgató kis gusztustalanságra épül - nem lehet megkerülni, de amikor kiderült, viszonylag kuszán néztem. "Ó, bazmeg" - mondtam romantikusan, aztán visszatöltöttem a mentett állást, és megoldottam úgy, ahogy kis aszott szívemnek kedves volt.

* * *

Túlságosan hamar kivégeztem a Firefly-t. Kapitális poénok, jól megírt részek, jó színészek, megfelelően kidolgozott főszál(ak) - amitől azért szerencsésen el-elkolbászolnak az egyes epizódok -, pörgős, kitűnően megírt párbeszédek... és az egésznek egyszer csak vége. Kár érte. Az egész estés mozira viszont biztos, hogy be fogok nevezni. A Twentieth Century Fox pedig nagyon erősen tehet nekem egy szívességet, amiért idejekorán végzett ezzel a sorozattal. Menedzserek, bah. Még rosszabbak, mint a bürokraták.

* * *

Ma épp erősen nincs semmi, de hamarosan várható, hogy dolgozni kezdek.