Hogy egészen őszinte legyek, rettenetesen fapados és trágár mondatok tűnnek ma délután mérhetetlenül frappánsnak és irodalmi mélységekben gazdagnak. (A mélység visszabámul, és mindig, de mindig később pislog.) Olyan mondatok, amiket talán csak egy valóságshowból nem fütyülnének ki. Ez a tény megrémít.

Nehezemre esik fókuszálni megint. Nem tudom, mit tehetnék még, hogy sikerüljön. Kifolyik a kezem közül az egész, csak hibák és részletek maradnak az ujjaim között. Picsa kíváncsi lennék, hogy alkalmas vagyok-e valamire egyáltalán, vagy a hibaszázalékom minden területen ilyen borzalmasan magas. (Kényszer híján ezt sosem tudjuk meg.) A Nirvána (nem a loncsos hajú pisztolyhős vezette kompánia, hanem az a gondolatok nélküli izé, ami nem Parlament) megint messze szökött, de itt hagyta maga helyett a haverját, Punnyadást.