A tegnap este még a gépem finomhangolásával telt, egyelőre úgy tűnik, minden a helyén van, és szükség esetén némi szüttyögéssel helyére lehet illeszteni azokat a darabkákat is, amelyek hiányoznak. Némi telepítgetést követően sikerült elindítanom a Battle Royale lejátszását.
Végig is néztem, az érzelmi hatás mértékét jelzi, hogy a film folyamán kétszer álltam fel bagózni. Ez amúgy viszonylag ritka. Tehát a megvalósításban nincs hiba. Szerencsétlen kölkek, hát mindenki motivációja rohadtul érthető, vannak benne ügyes húzások. A színészek jól játszanak, az effektek jók, a megvalósítás roppantul hangulatos. A film az első pár másodpercben, két mondattal felvázolja a valóságot, amiben játszódik. Az a két mondat már elég extrapolációra ad lehetőséget ahhoz, hogy a néző megállapítsa: itt bizony belecsapott a szar a társadalmi-gazdasági lapátok közé.
A sztori egy borzalmas nagy bug hátán lovagol, mint valami elcseszett Hieronymus Bosch-modell. (Chewbacca-védelemre kijelölt terület.) A bug peniglen a következő. A Battle Royale koncepció lényege, hogy egy pártatlan sorsolással kiválasztott középiskolai osztályt egy osztálykirándulás során elkábítanak, felcuccolnak, lecuccolnak egy lakatlan szigeten. Az eljárás törvényileg szabályozott, katonai jelenlét biztosított a rend fenntartására. Valamennyi tanulót felszerelnek egy-egy nyakörvvel (ilyet is láttunk már, talán a Menekülő emberben, ugye?), amely távirányítással robbantható, illetve egyéb feltételek teljesülése esetén - megpróbálják leszedni, vagy az illető egy veszélyessé nyilvánított szektorban kolbászol - magától elszáll. Az eredmény a légzés és a szívműködés visszafordíthatatlan leállása, köznapibb nevén azonnali halál. A szigetről csak egyvalaki juthat ki élve. A játék kezdetétől számított három nap múlva valamennyi nyakörv felrobban, ha egynél többen vannak életben - ily módon lövik a szervezők azt a lehetőséget, hogy a nebulók szabotálják a gyilkolászást. Hogy a mészárlás hatékonyabb legyen, mindenki kap élelmet, vizet, és egy random fegyvert. Eddig oké? Szépen összeállt?
Na, akkor most kérdezek valamit. Mi ennek az értelme?
A pedagógiai hatás legalábbis kétséges. Perek és bosszúhadjáratok legalábbis elképzelhetőek (pár éven belül előfordulhat az a kínos esemény, hogy egy-két döntéshozó pár lábbal rövidebben fullad bele a saját vérébe, esetleg sörétessel történő ágyékonlövetéstől vinnyogna, bár nem sokáig).
A koncepció nem kezeli egyértelműen a nyilvánosság kérdését. Ha van erős médiajelenlét, ami a filmben meg is jelenik, akkor a gyerekeknek tudniuk kellene a Battle Royale létezéséről. Az esetleges biztonsági házirendet az igenjúzer szülők várhatóan többszörösen megsértenék - konklúzió: ha a dolog nem titkos kormányprogram, az érintettek előtt sem maradhat titokban, már a bevonás kezdete előtt. Alkotmányos kérdéseket most ne is vegyünk ide, arról sem kell szólni, hogy a nemzetközi felháborodás pedig alighanem véget vetne a külkereskedelemnek. De hát jó, egyszerre az összes döntéshozó agya elszállt, a dolgot megvalósították, sokszoros energiabefektetéssel és vitatható módszerekkel, ahhoz képest, amibe az iskolarendszer és a tanárok jogköreinek átgondolása került volna.
(Az antiutópiákkal rendszerint az a baj, hogy épp annyira működésképtelenek, mint az utópiák.)
Ha a dolog afféle kormányzati partizánakció, akkor érthetetlen, mit keresnek ott a tévések, miért van kiépített rendszere, és miért nem omlott már rég össze az egész. Ráadásul, ez esetben azt sem tudni, hogy miféle visszatartó ereje van az intézkedésnek, a büntetéses mészárlást meg pár katonai-félkatonai alakulat elintézhetné csúcsidőben, rohampuskákkal, és akkor még ebédre is hazaérnek.
Vagyis: ennek... nincs... semmi... értelme.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne nézzétek meg a filmet (ha még nem láttátok volna, holott 2001-es a nemzetközi megjelenése, de én le vagyok maradva, így nekem lehet ennyivel később reagálni). Érdemes. Csakhogy a készítők figyelmébe szeretném ajánlani azt a - szerintem természetes - reakciót, hogy a nagy érzelmi bevonódások elkerülése érdekében sokan elkezdik a sztorit próbálgatni, hogy még a nagy sokkok előtt ki lehet-e esni a lyukakon. Itt ki lehet. A józan észnek már megint kekszet kell zabálnia a lábtörlőn, amitől tudvalevőleg puffad és szenved.
De azért megint tizenegyig néztem, negyed tizenkettőig fetrengtem az ágyban mérgesen, így aztán kicsit ványadtan keltem. De ezen nincs semmi meglepő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése