Várhatólag este olyan gyalázást kapok a Frontline-ra, hogy még. A képzeletbeli shotgun már a kezemben, holott semmi helye nem lenne. Baj van, Houston, baj van. A munkaidőn kívüli, részidős/amikor ráérek jellegű írástechnika hátulütői kezdenek kiütközni rajtam.

Egyre rosszabbul bírom a kritikát, egyre nehezebb lesz velem együtt dolgozni, egyre nehezebb lesz negatív véleményt közölni anélkül, hogy behisztiznék. A napi robotolás lassan felzabálja az önkritikám. Hát, ez van. Kiderül, mennyire lesz jókedvem holnap ilyenkorra.

Na nem mintha a második epizódot ne kéne legalább egyszer tokától bokáig teljesen átgyúrni, hogy a panelek elférjenek az oldalakon. De mégis más, ha én jövök rá, mintha más veri bele az orromat.

Well, that's the way it is.